2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.13. A vezetői tehetség felismerése és fejlesztése

2.6.13.2. A vezetői kompetencia korai jelei

„A vezető sokszor csendben, finoman koordinálja a csapatát; esetenként csak abból lehet azonosítani, hogy a végső döntés az övé, hogy úgy osztja ki a feladatokat, hogy mindenki azt teszi, ami a saját területe.”

(Kustra, 2014, 16–19.)

A vezetői kompetencia korai jelei már óvodáskorban (sőt egyeseknél már azelőtt is) megfigyelhetők. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden „vezetőnek tűnő” óvodásból felnőttként vezető lesz, inkább azt, hogy a vezetői kompetencia korai azonosításának legfőbb módszere a megfigyelés (Böddi és mtsai, 2015). Mindenki tapasztalta, hogy vannak kisgyerekek, akiket a többiek követnek, akik meghatározzák a többiek játékát – a vezetői potenciál szisztematikus megfigyelése ennek a jelenségnek a megbízható vizsgálatára törekszik.

Mérei Ferenc (1989) óvodások társas viselkedésének megfigyelésére, folyamatszerű rögzítésére, formalizálására és kvantifikálására az aktometria módszerét használta. A csoportbeli társas magatartás jellemzőinek 14 fejlődési formáját azonosította a „magányos semmittevéstől” a szervezett csoporttevékenységig, rögzítve például a vezetői potenciált jelző olyan társas momentumokat is, mint a modellnyújtás, a parancsolás, a kezdeményezés és az irányítás.

Mérei Ferenc (1947) és munkatársai az aktometriát alkalmazták arra is, hogy kísérleti körülmények között – az „együttes élmény kísérletsorozatban” – figyeljék meg a gyermekeket. Például idősebb, „vezetői készséggel rendelkező” gyereket tettek egy erős szokásokkal rendelkező csoportba. A csoport először nem engedte magát irányítani, nem hallgatott a vezetőre, de miután a vezető átvette a csoporthagyományokat, képessé vált a csoport irányítására.

Valami hasonlót fogalmazott meg Hogg és Reid (2006), amikor azt írták, hogy a vezetés szociális identitás elmélete szerint azok képesek vezetőként befolyásolni a csoportot, akikre a csoporttagok úgy tekintenek, mint „aki közülünk való” (Haslam és mtsai, 2011).

Az aktometriai megfigyelés használható szociometriai felmérésekre is (Méri, 2004). A több szempontú, hierarchikus szociometria (Járó, 2015) segítségével megállapítható például, hogy ki a gyerekcsoport (osztály) vezető személyisége: a nyolc csoportfunkció közül a másodikba (csoportirányítás) azok a tanulók kerülnek, akikre a „közös érdek képviselője, jól szervez és hallgatnak rá” kifejezések jellemzőek. (A módszer a pedagógiai fejlesztésnek is hasznos eszköze lehet.)

Az általános iskolások vezetői kompetenciáinak megnyilvánulásai észrevehetőbbé válnak, ha megfelelő szempontrendszerekkel segítjük megfigyelésüket. Abroms (1985) nyomán Gyarmathy Éva (2003) ilyesfajta szempontrendszereket ajánl:

Adjunk a gyereknek valamilyen korának megfelelő feladatot, és megfigyelés alapján válaszoljunk a következő kérdésekre:

Keresett társat, akivel megoszthatja tudását?

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.13.3. A vezetői kompetencia fejlesztése fiatalkorban