- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.8. A zenei tehetség felfedezése és fejlesztése
2.6.8.6. A zenei tehetség fejlesztésének főbb gyakorlati aspektusai
2.6.8.6.1. Differenciálás, gazdagítás a zenei tehetséggondozásban
A differenciálás és gazdagítás szorosan kötődik egymáshoz. A differenciálás szervezeti formái közül több elem hivatalosan is – a zenetagozatos speciális osztályok, illetve a zeneiskolák hálózata – része iskolarendszerünknek, amelyek egyben a gazdagítás lehetőségeit is megteremtik. A kórusmozgalom, a hangverseny-látogatások, nyári táborok, zenei versenyek mind a tehetségfejlesztés érdekeit is szolgálják. A hangszert tanulók esetében a tanárral való szorosabb személyes kapcsolat jó lehetőséget nyújt a mentoráláshoz. Bár e szerep egyes elemeit sok tanár ösztönösen felvállalja, azonban a mentorálásra való szakszerű felkészítésük további perspektívát nyithatna.
Kevésbé biztató azonban a helyzet az általános iskolák „normál” osztályaiban, ami feltehetően annak is betudható, hogy túlságosan is az említett jól működő tehetséggondozási formákra támaszkodnak. Az ének-zenét tanító pedagógus felelőssége, hogy a tanulók zenei érdeklődését felkeltse, amihez a tanórán, illetve az iskolán kívüli programok nagymértékben hozzájárulhatnak. Másik kiemelkedő fontosságú feladatuk a zenei tehetség felismerése. E területen a hazai gyakorlat veszélye, hogy hagyományosan túlértékeli az éneklési képesség jelentőségét, pedig a gyengébb éneklési képesség ellenére más zenei képességek magas színvonalúak lehetnek. További adóssága az iskolai zenei nevelésnek a differenciálás átfogó alkalmazása.