A tehetség kézikönyve

2.6.14.1.1. A kezdetek: Gardner – létezik spirituális intelligencia?

A spiritualitás tehetségterületként való felfogásáról a pszichológusok és a pedagógusok csak az elmúlt 25 évben kezdtek el gondolkodni; megpróbálták azt konceptualizálni, alkotóelemekből felépíteni. Howard Gardnernek itt is – mint sok más intelligenciaterület esetében – kezdeményező szerepe volt. Ugyan korszakalkotó munkájában, a többszörös intelligencia elméletét kifejtő Frames of Mind című könyvben (Gardner, 1983) a spirituális intelligencia koncepciója még nincs jelen, ám egy évtizeddel teóriájának első megjelenése után (Gardner, 2006), saját rendszerének újragondolásakor már felveti, hogy a „klasszikus” hét intelligencia mellé nyolcadiknak a természeti, kilencediknek pedig a spirituális intelligenciát is fel kellene venni az intelligencia-, illetve a tehetségterületek listájára (Gardner, 1993).

Ugyanakkor igen hamar, önmagával polemizálva felveti, hogy kutatásai alapján részben el is veti ezt az intelligenciaterületet. Egyik elemét – az egzisztenciális kérdések iránti érdeklődést – úgynevezett egzisztenciális intelligenciaként a potenciális intelligenciajelöltek listájára teszi: az egzisztenciális intelligenciával, a pedagógiai intelligenciával együtt mind a mai napig találkozhatunk „az intelligenciajelöltek várólistáján”; Fellini által inspirálva a „8 és ?.” tehetségterületként aposztrofálva (Gardner, 1993, 1999, 2006, 2016).

Gardner tehát az első, aki erről a „tudományos szempontból kényes” spirituális tehetségterületről ír; gondolatai a későbbiekben sokakat inspiráltak, és kiindulóponttá váltak a spirituális intelligenciával foglalkozó kutatók számára. Nem véletlenül, hiszen miközben a spirituális intelligenciaterület létjogosultságát vizsgálta, és megpróbálta azt konceptualizálni, számos alapvető kérdésre is felhívta a figyelmet, melyek mindenképpen említésre méltók és ma is aktuálisak.

A gardneri fogalomrendszerben az intelligencia egy – feltételezhetően neurológiai alapokon nyugvó – lehetőség. Ez a lehetőség pedig egy adott kultúra értékrendszerétől vagy az abban megjelenő lehetőségektől, és az egyéni – azaz az egyén vagy a környezete által hozott – döntésektől függően aktiválódhat (Gardner, 1999, 34.). A spiritualitás is egy bennünk lévő lehetőség, melynek az aktiválása többféleképpen történhet meg. Az aktiválódási folyamatban különbséget kell tenni a spiritualitás formális, tradicionális, szervezett megközelítésmódjai (pl. vallásgyakorlás), illetve a sokkal személyesebb, kreatív vagy éppen idioszinkratikus megközelítési módok között.

Kutatásai alapján a spirituális intelligenciát háromfajta „spirituális érzékben” látja megtestesülni: (a) az egyetemes és egzisztenciális kérdések iránti érdeklődésben – ez lesz a korábban említett egzisztenciális intelligencia alapja, (b) más lét/tudatállapotok elérésében; (c) másokra gyakorolt hatás képességében (Gardner, 1999). Ezeket vizsgálja meg részletesebben, érveket és ellenérveket sorakoztat fel, melyek azt járják körbe, hogy a korábban összeállított, 8 pontos kritériumrendszerének mennyiben felelne meg ez a spirituálisintelligencia-koncepció. Azaz hasonlóképp jár el, mint a korábban általa már elfogadott intelligenciaterületek esetében. Ha nem is a teljesség igényével, de pillantsunk bele, hogy mi is a 3 spirituális érzék tartalma:

(a) Az egzisztenciális kérdések iránti érdeklődés

Az embereknek a lét nagy kérdésein való elmélkedési hajlamára alapozva az egyetemes, egzisztenciális kérdések iránti érdeklődést Gardner a „nagy kérdések intelligenciájának” is hívja. Az élet-halál, a szerelem, a jövő, a háborúk okai, a honnan jöttünk és hová tartunk rejtelmének megközelítése Gardner (2006) szerint néha többet kíván tőlünk, mint amit öt érzékszervünkkel felfoghatnánk. Ezt az egzisztenciális érzékenységet vagy képességet szerinte minden emberi kultúra értékeli, de minden kultúrában más formában jelenhet meg a vallástól a filozófián át a tudományig. Jellemzője lehet a már fiatal korban megjelenő, az emberiséget érintő egyetemes kérdések iránt érzett felelősség, ahogy azt Gandhinál vagy Einsteinnél tapasztalta a környezete. Az erre hajlamos emberek egy része a spirituális tudást egy már létező kód- vagy hitrendszerhez „igazodva”, tradicionális keretek közt találja meg, míg mások ezekből a hagyományokból merítve alakítanak ki egyedi, csak rájuk jellemző személyes spirituális tudást (Gardner, 1999).

(b) Elért lét/tudatállapot

Gardner (1999) felveti, hogy miként a lét nagy kérdései is foglalkoztatnak bennünket, ugyanúgy az is fontos számunkra, hogyan tudunk kapcsolódni a közvetlen megtapasztalhatón túli természetfeletti világhoz, az univerzumhoz. Ez a kapcsolat létrejöhet tradicionális gyakorlás keretében (jóga, meditáció, misztikus élmények stb.), tudatmódosító szereken vagy az érzékszerveinkkel megtapasztalt élményeken keresztül (hegymászás, zenehallgatás) is. Ám úgy véli, mindezeknek a létállapotoknak a mérése vagy ezekben a létállapotokban feltáruló tudás vajmi nehezen mérhető (Gardner, 1999).

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.14.1.2. Emmons, Sisk és Torrance: Létezik spirituális intelligencia!