- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.11. A táncos tehetség felismerése és fejlesztése
2.6.11.2. A táncos tehetség azonosítása
A táncpedagógia kiemelt célja a táncos tehetségek azonosítása, fejlesztése, a szakirányú továbbtanulás támogatása, a tehetségek pályára irányítása, amely alapvetően többirányú. A táncpedagógus és a táncművészképzés közép- és felsőfokon nyújt képzési lehetőséget és színteret a tehetséges táncosok számára, illetve egyetemi szinten a koreográfusok (meglehetősen kis számban) képzése is zajlik. A táncosok alapképzése nagy létszámmal az alapfokú művészeti iskolákban valósul meg, ezért ennek az intézménytípusnak igen nagy szerepe van a tánctehetségek azonosításában és gondozásában. A tehetséget sokféle aspektusból vizsgálhatjuk. Az egytényezős tehetségmodellek közül a Terman-féle modell az átlag feletti intelligenciával azonosítja a tehetséget, míg Scheifele koncepciója alapján a tehetség egyenlő a kreativitással. A többtényezős modellek, mint pl. Renzulli, Mönks és Renzulli, Czeizel, Gagnè (Balogh, 2004, 19–48.) modelljei rávilágítanak arra, hogy a tehetség nem egyetlen tényező függvénye, hanem bonyolultabb, soktényezős rendszer, és ennek alapján rendszerszemléletű megközelítést igényel a felismerése, azonosítása.
Dr. Jakabné dr. Zórándi Mária (az egyetem egykori rektora volt 2009–2010-ben) támogatásával 2009-ben a Magyar Táncművészeti Egyetem (akkor Főiskola) partnerintézményeiben megvalósult kutatásban 14 iskola vett részt az ország különböző pontjairól, 13 alapfokú művészeti iskola és egy művészeti középiskola. A Mönks–Renzulli-féle többtényezős tehetségmodell alapján meghatározott tehetségkoncepció (tehetség = kreativitás, motiváció, kivételes képességek, amelyeket befolyásol az iskola, a kortársak és a család) alapján 100 táncpedagógus nyilatkozott arról, hogy milyen tényezők alapján tekintik tehetségígéretnek a táncos növendékeiket, milyen szempontokat, kritériumokat tartanak fontosnak a pedagógusok a tehetségazonosításban, továbbá milyen tehetségsegítő módszereket alkalmaznak.
A modell alapján a kivételes