2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.11. A táncos tehetség felismerése és fejlesztése

2.6.11.6. A táncpedagógus

A pedagógus, a táncpedagógus ideális esetben énerős személyiség, egészséges önértékeléssel és testképpel bír, magabiztosság, határozottság jellemzi. Hiteles, képes a megfelelő klíma, az oldott tanulói környezet megteremtésére, magas fokú empátiával rendelkezik, magas szakmai felkészültség és módszertani sokszínűség jellemzi, az önfejlesztés igénye a természetévé válik. (Koncz, 2011, 1316.) Képes a facilitátor szerep megvalósítására és nem utolsósorban rendelkeznie kell a „tanítani tudás művészetével” (Gabnai, 2011).

A művészetek terén nem elhanyagolható szempont a tanár „flow-teremtő” képessége sem. „A flow-tanárok képességeiket mások érdeklődésének fenntartására is használják, előtérbe helyezik a belső ösztönzéseket, érdekes feladatokkal és az új dolgok megtanulásának örömével igyekeznek motiválni.” (Harmatiné, 2011, 139.)

A tanár és a diák partnerei is egymásnak, kölcsönösen hatnak egymásra, inspirálják egymást. A pedagógiai folyamat hatékonyságának, eredményességének meghatározó eleme a tanár és diák együttműködésének tartalma és minősége. Az oldott légkör, az élményt nyújtó oktatás segíti a diákok kezdeményezőkészségének fejlesztését, alkotói ötleteik kibontakoztatását, egyéni megoldások megszületését.

Igen nagy lehetőség és egyben felelősség is hárul mindezeken keresztül a táncpedagógusokra. Így vall erről Dienes Valéria: „Aki mozdulatot tanít, az egyén fejlődésének és ezen keresztül az emberiség fejlődésének egyik irányító fonalát tartja a kezében.” (Dienes, 1979)

A tanítás-tanulás sikerességének alapja és korunk oktatásirányításának elvárása is egyben, hogy a pedagógus rendelkezzen a hivatásszemélyiség (Bagdy, 1997) tényezőivel, amelyek a következők: reflektivitás, adaptivitás és rendszerszemlélet.

„[…] adaptivitáson a pedagógiában olyan alkalmazkodva fejlesztést/fejlődést értünk, amely egyaránt tekintettel van az egységesség és a differenciáltság szempontjaira, akár az egyének, akár a csoportok, akár az intézmények igényei felől közelítünk.” (M. Nádasi, 2010, 22.)

„Reflektív tanításon olyan, a pedagógiai tevékenységet folyamatosan és tudatosan elemző gondolkodást és gyakorlatot értünk, amely biztosítja az oktató-nevelő tevékenység folyamatos önellenőrzését és ezen alapuló fejlesztését”. (Szivák, 2014, 13.)

A jó tanár képes elemezni a munkáját, tudja, hogy mit, miért és hogyan csinál. Folyamatosan figyel, értékel, módosít, fejleszti önmagát. De nem marad meg az elemzés szintjén, hanem tervet készít a módosításokra, a gyakorlatban alkalmazza a PDCA-elvet (tervezd meg, csináld meg, ellenőrizd, avatkozz be).

A táncpedagógus igen összetett tevékenységet valósít meg. A táncot eszközként alkalmazza a személyiség fejlesztéséhez és integrációjához, értékeket közvetít, szakmai rendezvényeket szervez, tanítványaival részt vesz a település kulturális életében, hagyományt őriz, tehetséget gondoz, felkészít a szakirányú továbbtanulásra, versenyekre, színpadi bemutatókra készíti fel a tanulókat (egyéni, páros és csoportos formában), koreográfiát készít, ehhez zenei és színpadi tervet ír, viseletet, fellépő ruhát készíttet, ehhez kutatást végez. Csodálatosan sokszínű a táncpedagógus munkája. Boldog embereket nevel.

Irodalom