2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei

2.6.15.3. A szociális és az érzelmi kompetencia fejlesztése

2.6.15.3.1. Szociális és érzelmi tanulás

A szociális és érzelmi tanulás (SEL) elmélete abból a felismerésből indul ki, hogy az érzelmi és szociális készségek, képességek fejlettsége, illetve fejletlensége erősen befolyásolja az egyének fizikai és lelki egészségét, a társas kapcsolataik, valamint szakmai teljesítményük sikerességét (pl. Cefai és Cavioni, 2014; Elbertson, Brackett és Weissberg, 2010; Zins és Elias, 2006). A szociális és érzelmi tanulás során a gyerekek elsajátítják az érzelmek felismerésének, megértésének és szabályozásának képességét, a kortársakkal és a felnőttekkel való kapcsolattartás készségeit és szabályait, a szociálisprobléma-megoldás képességét. E folyamatban a gyerekek kognitív, szociális, érzelmi készségei és képességei egyaránt fejlődnek, egymás működését kiegészítve és erősítve, aminek eredményeként kialakul a hatékony szociális viselkedés (pl. Zsolnai, 2013, 2014). E tanulási folyamat hatékonyságát elősegítendő létrejöttek azok az iskolai tantervekbe beépített programok, amelyeknek fő célja a prevenció. Az integratív szemlélet térhódítása a komplex fejlesztő programok elterjedését eredményezte, valamint a nem tantárgyi tartalmakba ágyazott, direkt fejlesztés mellett megjelentek az indirekt, a tantárgyi tartalmakat figyelembe vevő programok is (Chen, 2006; Tóth és Kasik, 2010).