2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei

2.6.15.3. A szociális és az érzelmi kompetencia fejlesztése

2.6.15.3.2. Direkt és indirekt fejlesztés

A szociális készségek és képességek fejlesztésének leggyakrabban használt formája a közvetlen (direkt) fejlesztés, amely során egy adott szociális készség/készségcsoport, képesség fejlődésének a segítése történik. A direkt fejlesztés leginkább alkalmazott módszere a Direct Social Skills Training (DSST), ahol a hangsúly a helyes viselkedési formák megismertetésén, tudatosításán és gyakoroltatásán van (Sütőné, 2005). A DSST-programok jellegüknél fogva serdülőkortól alkalmazhatók jól, de vannak óvodás- és kisiskolás korú gyerekek számára kidolgozott változatai is. Ezek abban különböznek az eredeti formától, hogy játékkal történik a fejlesztés, ahol mindegyik játék középpontjában egy-egy szociális készség, képesség áll (Tóth és Kasik, 2010).

A tantervi tartalmakhoz, az egyes tantárgyakhoz és tananyagokhoz kapcsolódó indirekt fejlesztő programok száma is egyre nő napjainkban. Ezek többsége a humán tantárgyakhoz kapcsolódik, az azokban rejlő lehetőségeket aknázza ki. Jó példa erre az Anderson (2000) által kidolgozott Social Skill Literature Strategy (SSLS), amely az iskolai léthez kapcsolódó, alapvető szociális készségek (pl. kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás), valamint a sikeres ön- és társak általi elfogadáshoz szükséges érzelmi készségek (pl. érzelmek kifejezése, szabályozása) fejlesztését tűzi ki célul az anyanyelv tanítása során. Az eredetileg általános iskolások számára készített programot sikeresen alkalmazták középiskolás tanulók esetében is. Shakespeare-művek feldolgozásával a tanulók többsége a program végére másképpen gondolkozott a konfliktus és vita, a bántalmazás fogalmáról, valamint pozitív irányú változás volt megfigyelhető a viselkedésükben is. Az SSLS-program az anyanyelv tanításán kívül a történelem és az idegen nyelv területén is hatékonynak bizonyult, s nemcsak a szociális készségek, hanem a tantárgyi teljesítmények esetében is.

Az integratív szemlélet megvalósulása azonban nemcsak a programok tartalmában érhető tetten, hanem abban is, hogy a fejlesztésbe milyen célcsoportok kerülnek be. A hagyományos felfogás értelmében csak a gyerekekre kell koncentrálni, hisz az ő fejlesztésük az elsődleges. Napjainkban egyre nő azoknak a programoknak a száma, amelyek szerint a gyerekek szociális és érzelmi készségeinek, képességeinek sikeres fejlesztéséhez szükség van a szülők és a pedagógusok bevonására is. Ezen programok külön felkészítik a szülőket és a pedagógusokat, hogy miként tudják a gyerekek szociális és érzelmi kompetenciájának fejlődését segíteni (pl. Cefai és Cavioni, 2014; Zsolnai, Rácz és Rácz, 2015).

Következő fejezet: >>> 2.6.15.3.3. Óvodai és iskolai szociáliskészség-fejlesztő programok Magyarországon