- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei
Zsolnai Anikó
A tehetség és az intelligencia vizsgálata régóta összefügg a kutatásokban. Értelmezésük számos változáson ment keresztül, és ez a folyamat még napjainkban is tart a különböző tudományos diszciplínák fejlődésének következtében.
A tehetség meghatározása kapcsán, főként a kezdeti időszakban, olyan megközelítések kerültek előtérbe, minthogy az egyenlő az IQ-val. A tehetségesek például azok, akik a legnagyobb százalékokat érik el az intelligenciatesztekben (Terman, 1926); a tehetség egyenlő a csodagyerekkel, akinek tehetsége már igen korán, kiskorban megmutatkozik (Feldman és Goldsmith, 1991); a tehetség kiemelkedő általános vagy speciális képességek birtoklása egy szélesebb vagy tágabb területen (Ogilvie, 1973). Jelenleg a kutatók körében egyre inkább az a nézőpont kezd általánossá válni, hogy a tehetség lehetőség az egyénben, amely külső és belső tényezők interakciójában jön létre, és amelynek három legfontosabb összetevője: a képességek, a kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség, motiváció.
Az intelligencia definiálásában szintén komoly változások figyelhetők meg. Jó példa erre Howard Gardner 1983-ban megjelent könyve (Frames of Mind: The Theory of Multiple Intelligences), amelyben a szerző az intelligenciát olyan képességegyüttesként írja le, amelynek segítségével az egyén úgy old meg problémákat, hogy közben új megoldásokat keres és új tudást szerez. Gardner több, egymástól függetlenül is létező intelligenciát – nyelvi-verbális, logikai-matematikai, képi-térbeli, testi-mozgásos, zenei, természeti, interperszonális/társas és intraperszonális/személyes – határoz meg. Szerinte egy-egy tevékenység, feladat vagy probléma megoldása során több intelligenciát is alkalmazunk, ezek szinte soha nem működnek elszigetelten, egymástól teljesen függetlenül.
Gardner műve azért is nagy jelentőségű, mert olyan kategóriákkal bővítette ki az intelligencia fogalmát, mint a társas- és a személyes intelligencia. Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy ezeknek a tartalmát, más kategóriákkal (érzelmi intelligencia, szociális kompetencia, érzelmi kompetencia) való kapcsolódását és összefüggését elemezze, másrészt kitér az intézményes nevelés keretein belül folyó fejlesztés lehetőségeinek a bemutatására.
Következő fejezet: >>> 2.6.15.1. Szociális/társas intelligencia, szociális kompetencia