- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.8. A zenei tehetség felfedezése és fejlesztése
2.6.8.3. A zenei tehetség kibontakozását befolyásoló tényezők
2.6.8.3.1. Az öröklődés szerepe a zenei tehetségben
Az örökölhetőség kérdését hagyományosan családfakutatással próbálták megválaszolni. A Couperin, a Strauss vagy a magyar Erkel család mellett a Bach családé a legtöbbet kutatott családfa, amelynek 11 generációjában több mint 60 hivatásos muzsikus volt (vö. Czeizel, 2014). Varró Margit (1930) az adottságoknak döntő fontosságot tulajdonít. Éles különbséget tesz a szorgalmas gyakorlás eredményeképpen virtuóz előadókká válók és a valódi művészi teljesítményt nyújtók között. Gordon (1990) szerint a zenei tehetség alapja a veleszületett potenciál, amely egyben „plafont” is jelent: ennél magasabb teljesítmény a leggondosabb fejlesztés hatására sem várható.
A fentiektől gyökeresen eltér Kodály álláspontja. Észre kell azonban vennünk, hogy Kodályt nem a zenei tehetség fejlesztése foglalkoztatta. „Legyen a zene mindenkié!” – foglalta össze hitvallását, és eszményéhez híven inkább a zenei nevelés korlátlan lehetőségeit hangsúlyozta.
2.6.8.1. ábra. A zenei ismeretek, képességek hierarchikus modellje (Turmezeyné, 2007b)