2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei

2.6.15.1. Szociális/társas intelligencia, szociális kompetencia

A pszichológia régóta, bár a kezdetekben csak közvetve, foglalkozott a társas tehetség és a szociális/társas intelligencia tartalmi leírásával. Thorndike már 1920-ban használta a társas intelligencia fogalmát, amelyen olyan személyközi hatékonyságot értett, amely nélkülözhetetlen az élet számos területén megvalósítandó sikerekhez (Goleman, 2007). Az első Binet–Simon-féle intelligenciatesztben már szintén voltak a társas helyzet felismerésére vonatkozó elemek, Freud pedig az „emberismeret” kifejezést használta azokra a személyekre, akik az átlagosnál jobban észlelték az emberi viszonyokat (Gyarmathy, 2003). Abroms az 1980-as években társas érzékelésről ír, s ennek három aspektusát – a vizuális (pl. arckifejezés azonosítása), a fogalmi (pl. mások gondolatainak az azonosítása) és az érzelmi (pl. érzések megértése) perspektíva – különböztette meg (Abroms, 1985).

A különböző tudományterületek, pl. a társas idegtudomány az utóbbi néhány évtizedben feltárt eredményei (pl. Kállai, 2013) lehetővé tették a szociális intelligencia eddiginél pontosabb meghatározását, összetevőinek és működésének leírását. Ezek alapján a szociális intelligencia a személynek azon kompetenciája, amely segítségével el tud igazodni a körülötte lévő szociális térben és viszonyokban, illetve ezekben hatékonyan tud viselkedni (Wallenius és mtsai, 2007). Egy másik definíció szerint a társas intelligencia egy képesség, amely a társas viselkedést irányítja (Crowne, 2009). A fenti megközelítések sok hasonlóságot mutatnak a Gardner-féle többszörös intelligencia modellben leírtakkal, miszerint a szociális intelligencia képessé tesz bennünket más emberek érzéseinek, hangulatának, szándékának és indítékainak megértésére és az ezekre adott helyes reakciók alkalmazására. Azonban van a kutatóknak egy olyan csoportja is, akik szerint a társas intelligencia csupán az általános intelligencia egyik aspektusa, nem más, mint annak a társas helyzetekben való alkalmazása (Goleman, 2007). Ez a nézet még az 1950-es években, az intelligenciakutatók között széleskörűen elfogadott, Wechsler nevéhez kötődő intelligenciafelfogásban gyökerezik, de még napjainkban is fellelhető.

A szociális intelligenciának számos dimenziója különböztethető meg. Vannak eltérések ezek számát és csoportosítását illetően, de alapvetően a következő kategóriákkal szokták jellemezni a társas intelligenciát (pl. Albrecht, 2005; Dogan és Cetin, 2009).

(1) empátia,

(2) ráhangolódás a másik személyre,

(3) szociális ismeret,

(4) együttműködés,

(5) jó helyzetfelismerés,

(6) a szociális környezet ismerete,

(7) türelmesség,

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.15.1.1. Szociális kompetencia