2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.7. Nyelvi tehetség: anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv

2.6.7.5. Tehetségazonosítás, gyakorlati feladatok az anyanyelvi tehetséggondozáshoz

Az anyanyelvi tehetségek azonosítása (diagnosztikája) a tanár/oktató alapos megfigyelőmunkájával, ún. pedagógiai tehetségszűréssel (Dávid és mtsai, 2014, 7.) kezdődik. Ehhez segítséget nyújt, ha az azonosítás strukturáltan, megfigyelési szempontok alapján történik: a tanuló orgánuma, példamutató beszéde (pl. a beszédhangok tiszta ejtése, jó levegővétel), a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat iránti igényesség, az ezekre való nagyfokú törekvés, sőt a figyelemre méltó nyelvi magatartás (udvariasság) is jelezheti a pedagógusnak, hogy a tanulóban kiaknázandó lehetőségek rejlenek. Ezek mellett az anyanyelvi tehetség a hangos olvasási, fogalmazási, helyesírási és szavalási készségekben is megmutatkozhat – utóbbi esetében már óvodában, előbbieknél az alsó tagozattól kezdve.

A nyelvi tehetség ezt követően gyakorlással bontakoztatható ki: a beszédképző szervek dolgoztatásán keresztül, a gondolkodás fejlesztésén át a stílusérzék finomításáig. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – néhány gyakorlati feladattal szeretném segíteni a tehetséggondozó munkát.

Következő fejezet: >>> 2.6.7.5.1. Olvassunk, olvastassunk sokat!