2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.1. Mi a „terület”, és miért fontos ezt figyelembe vennünk a tehetséges személyek fejlődése és fejlesztése szempontjából?

2.6.1.1. A terület fogalmi tisztázása, és ennek jelentősége a tehetségtudományban

2.6.1.1.2. Intelligencia és intelligenciaterületek

Míg az agyi és a neurális hálózati területek fizikailag és működésrendszerileg is azonosítható – bár egymástól nem minden szempontból diszkrét módon elkülöníthető – entitások, addig az intelligencia az elme működésének egy tudományos szempontból absztraktíve elkülönített vonása. Tehát egyrészt nem azonos az aggyal és a neurális hálózattal mint fizikai rendszerrel, noha nyilvánvalóan azokon nyugszik, másrészt az elme működésének egy általunk, emberek által konceptualizált aspektusa, ezért is rendelkezünk olyan sok és sokféle intelligenciamodellel. Egy dologban azonban valamennyi intelligenciaelmélet közös: területeket különít el, és ezekről, illetve ezek összefüggéseiről tesz különféle megállapításokat. Mivel jelen fejezetünknek nem feladata az intelligenciaelméletek bemutatása, ezért csak utalunk arra, hogy Howard Gardner (1999) például agyi-fiziológiai alapon különbözteti el az általa azonosított 8 különféle intelligenciát, azoknak különféle, egymástól elképzelése szerint teljesen független, önálló fejlődésmeneteiket is elkülönítve egyben, míg a legtöbb intelligenciaelmélet alapvetően nyelvi, zenei, számi/matematikai és téri/mozgásos intelligenciaterületeket különít el. Az intelligenciaelméletek nagymértékben különböznek egymástól abban a tekintetben, hogy feltételeznek-e egy közös, centrális intelligenciamagot vagy sem, egy olyan központi vezérlőt – G-t (general intelligence) –, amelynek minősége meghatározza az egyes intelligenciarészek minőségét, kapacitását is. Amennyiben nem feltételeznek ilyet, akkor meg kell tudniuk magyarázni, hogy miért éppen azokat a területeket különítik el, amelyeket elkülönítenek, illetőleg hogy ezek milyen viszonyrendszerben állnak egymással. Az olyan elméletek, amelyek elkülönítenek egy központi G-t, meg kell tudniuk magyarázni, hogy milyen területek és azoknak milyen alterületei különíthetők el (Anderson, 1998).

Az utóbbiak közül Caroll háromrétegű intelligenciamodellje (Caroll, 1993) alapvetően Spearman (1927) központi irányító és speciális intelligenciarészekre bontott modelljére, valamint Cattell (1971) folyékony és kristályos intelligenciamodelljére épít. Spearmanhoz hasonlóan Caroll is feltételez egy központi, G intelligenciaalapot, ez az első réteg, amelyhez az általa vázolt rendszerben 9 szélesen értett kognitív képesség kapcsolódik a második rétegben – például rövid távú memória, vizuális mintázatokhoz kapcsolódó kognitív folyamatok, mennyiségi jellemzőkhöz kapcsolódó kognitív folyamatok és további 6 hasonlóan széles terület –, majd ezekhez egy sor szűkebben értett, specializált képesség kapcsolódik, immár a 3., legalsó réteget alkotva a rendszerben. Ez utóbbi esetében azonban az az érdekes, hogy azoknak egy jelentős része már kulturálisan specifikus, társadalmilag kidolgozott, történetiségben kibomló terület, mint például az angol nyelvtanulás képessége, a tárgyi tudásrendszerek és hasonlók.

Másféle gondolatmenet alapján, de Gagnè (2017) is hasonló eredményre jut a maga új tehetségmodelljében, amelyet a Tehetségkibontakozás integratív modelljének nevez. Itt Gagnè 5 rész­elemre bontja a tehetségkibontakozás folyamatát: a biológiai alapok a külső és a belső környezeti katalizátorok hatásaira a tehetséges személyek esetében 4 kivételesen magas szinten működő mentális, és 2 hasonlóan magas szintű fizikai alapképesség-rendszerré fejlődnek (intellektuális, kreatív, szociális, perceptuális, illetve fizikai és motoros képességek), amelyek más- és másféle külső és belső környezeti katalizátorok hatására a tehetséges személyek esetében kivételesen magas szintű kompetenciákká alakulnak: például művészeti tehetséggé, vállalkozói tehetséggé és hasonlókká. Gagnè a korábbi tehetségkibontakozási modelljéhez hasonlóan itt is giftről mint kiindulópontról beszél, és talentről mint a megvalósuló tehetségről, de itt – szemben a korábbi modelljével – a gift elé még biológiai alapokat helyez, valamint a gift néven említett alapképességek esetében domainről beszél, míg a talent esetében fieldről (Mind a gift, mind pedig a talent tehetséget jelent angolul, de az első esetben talán inkább az adottságok szót lehetne fordításban használni, míg a második esetben a már kidolgozott, magas szintű teljesítmények létrehozására alkalmas képességeket. Hasonlóképp: a domain és a field egyaránt területet jelöl angolul, mégis, a fejezet későbbi részeiből majd világos lesz, hogy ezek korántsem szinonimái egymásnak, sőt.).

Következő fejezet: >>> 2.6.1.1.3. A domain és a field – a tudásterület és a szakmai terület – megkülönböztetése Bourdieu szociológiai és Csíkszentmihályi kreativitási rendszermodelljében