- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.1.1. A terület fogalmi tisztázása, és ennek jelentősége a tehetségtudományban
2.6.1.1.1. Agyi/neurális hálózati területek
Az agy legstabilabb jellemzője a plaszticitása. Mint biológiai szervnek, képesnek kell lennie arra, hogy az egyén és a faj fennmaradása érdekében az emberek individuális működését és társas együttműködését hozzásegítse olyan egymástól nagyon sokféleképpen különböző környezetben, amelynek fizikai és biológiai, társadalmi, társas és benső világbeli, valamint stabil és változó jellemzői egyaránt vannak, és amelyek az agy számára előzetesen a maguk konkrét valójában ismeretlenek. Ezért az agynak/neurális hálózatnak mint szervnek és hálózatnak nagyon stabilan alkalmasnak kell lennie arra, hogy számára konkrétan ismeretlen környezetekben bizonyosan el tudjon működni, valamint, hogy ez a működésmód egyben az emberek társas együttélését is támogassa, vagyis megosztható legyen. Ezért az agynak egy sor olyan alapvonása van, amely minden – mentálisan nem sérült – egyén esetében nagyon hasonlóan kell, hogy működjön, egyrészt az egyedek, másrészt az emberi faj fennmaradása érdekében, miközben ezeken a területeken nagyon plasztikusnak is kell lennie, hogy a különféle környezetekhez alkalmazkodni tudjon, illetve hogy kreatív módon képes legyen újféle, megfelelőbb környezeteket is létrehozni. Az egész rendszert annak analógiájára érdemes elképzelni, mint ahogy Noam Chomsky (1986) a nyelvi kompetenciát elgondolta: minden – mentálisan egészséges – ember képes arra agyilag, hogy egy (vagy több) anyanyelvet elsajátítson annak szintaxisát és szemantikáját felismerve, de hogy éppen melyik lesz ez az adott nyelv (nyelvek), azt a természet nem tudja, nem is tudhatja előre. Minden – egészséges – ember alkalmas anyanyelv(ek) elsajátítására, ebben az agyunk egységes, de mivel biológiailag nem determinálható, hogy melyik lesz az az adott nyelv (nyelvek), ezért van szükség arra az agyi plaszticitásra, hogy bármely nyelv(ek) vesz(nek) is minket körül a gyerekkorunkban, azt képesek legyünk anyanyelv(ek)ként elsajátítani.
A biológusok az agy/neurális hálózat különféle területeit lokális és funkcionális alapokon különítik el, beszélve a frontális és érzelemfeldolgozó, verbális és egyéb területekről. MRI- és más eljárásokkal igyekeznek feltárni, hogy mely területek, ezek milyen kombinációja, hálózata vagy működésrendje felelős például a nyelvi, térbeli, időbeli és egyéb alapvető tájékozódásokhoz, tanuláshoz. Ezeknek a részletesebb és pontosabb taglalására azonban a fejezetünk szempontjából nincs szükség.
Következő fejezet: >>> 2.6.1.1.2. Intelligencia és intelligenciaterületek