A tehetség kézikönyve

2.6.9.2.3. Rajzversenyek

Rajz és vizuális kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi VersenyRajz és vizuális kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny

A verseny több mint 20 éves hagyománnyal rendelkezik. A Rajz és vizuális kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt (OKTV) hiányának pótlására és a holland–magyar rajzi érettségi projekt (Kárpáti, 1997) tanulságainak megőrzése és terjesztése céljából az Iparművészeti Főiskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Tanárképző Tanszékének tanárai 1996-ban elindították a Vizuális Versenyt. 2006-ban az Oktatási Minisztérium a versenyt országos középiskolai versennyé nyilvánította, így született meg a Rajz és vizuális kultúra OKTV. Módszerei és céljai a névváltoztatás ellenére alig változtak, a Vizuális verseny folytatásának tekinthetjük (Zombori, 1997).

A verseny kiírása minden tanév kezdetén megjelenik, mindig új, korszerű és a világ eseményeire is reagáló, és elsősorban a középiskolás korosztályt megmozgató témával jelentkezik. A projektmunkákat a középiskolás tanulóknak félév végén kell elküldeniük vagy személyesen beadniuk. A diákok kezdetektől fogva három műfajban pályázhatnak: képzőművészet, vizuális kommunikáció és tárgytervezés vagy tárgyalkotás kategóriában. E területek lefedik a vizuális nevelés tantárgy területét. A verseny három fordulóból tevődik össze, melynek a pályamunka az első rostája, a második az alakrajzkészítés, a harmadik a művészettörténeti feladat. Mindhárom fordulóban más területen kell a diákoknak jártasságukat megmutatniuk: kreatív munka, rajzkészség, művészettörténeti műveltség.

A Vizuális Verseny (későbbi nevén: Vizuális kultúra OKTV) nagyszerű helyeken tudta megrendezni a kiállításait a fiatalok bemutatására, mint például a Csodák Palotája, az Iparművészeti Múzeum (több ízben is) és a Művészetek Palotája. Az elmúlt években a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria adott helyet a tehetséges tanulók munkáinak. A vizuális nevelés éppen a verseny indulásának időszakában jelentős átalakuláson ment át, az 1995-ben megjelent Nemzeti Alaptanterv szellemében. Az átalakulást kutatás előzte meg, melynek koncepciójába nagyszerűen tudott illeszkedni a verseny, hiszen a verseny metodikai hátterét is a projektkutatások, a holland–magyar rajzi érettségi standardizált vizsgakutatásai (Kárpáti, 1997) alkották. Az átalakulás, megújulás több dolgot jelentett egyidejűleg.

Egyrészt szemléleti váltás mutatkozott abban, hogy a magas művészet mellett nagyobb helyet kapott a mindennapok vizuális kultúrája, így megjelent a Vizuális kultúra tantárgyban a vizuális kommunikáció címszó alatt a média, valamint a tárgy- és környezetkultúra is. A rajzórai tevékenységre jellemző, amúgy progresszív munkáltatás egyéni feladatok keretében történt, amit az alternatív iskolák példája nyomán egyre több helyen projektmunkák egészítettek ki (Zombori, 2015). A pályamunkákhoz munkanaplót is kell csatolni, ami – ha nem utólag készül el – átgondoltabb, alaposabb feladatvégzésre sarkallhat. Az értékelés az első fordulóban a pályamunka és a hozzá tartozó munkanapló elbírálását foglalja magában.

2.6.9.10. ábra. Munkanapló portfólióból

A zsűri nagy tapasztalattal rendelkező, tehetséggondozó múlttal bíró gimnáziumi tanárokból és egyetemi oktatókból, képző- és iparművészekből, valamint művészettörténészekből áll össze. A verseny összpontszámából ez jelenti a legnagyobb részt, a megszerezhető pontok közel 60%-át. Amikor a zsűri elkezdi értékelni a beérkezett alkotásokat, először is kategóriákra osztja a munkákat. Minden kategóriában saját értékelő párosokat alakítanak ki, mert együtt objektívebben tudják megítélni a tanulók munkáit. A párosok előrostálást végeznek, hiszen nincs lehetőségük minden beérkezett alkotásról értékelőlapot készíteni, és a verseny végeredménye szempontjából nem is lenne jelentősége. Így az előválogatás során derül ki, hogy értékelésre kerül-e egy-egy munka, vagy sem. Az így átválogatott munkák közül a sikeresebbeket a két zsűritag egyenként megbeszéli, értékeli, majd egy értékelőlapon rögzíti. Ha nem tudnak megegyezésre jutni, a közelben folyó más értékelésekről hívnak át bírálót, aki segít a végeredmény részlehajlástól mentes kialakításában.

Az értékelőlapokat minden évben az adott feladat sajátosságaihoz igazítják, hogy gyorsítsák vele a zsűri munkáját. Tehát az értékelőlapok műfajonként kissé eltérő tartalmúak, de felépítésük azonos. Az értékelőlap állandó elemei a munka tartalma, formai jellemzői és anyag-, illetve eszközhasználata, valamint a munkanapló tartalmi és formai tulajdonságai. Az egyes szempontok között súlyozást is találunk. A munkanaplónak például csupán 10% a jelentősége az együttes értéket tekintve.

Az első forduló előrostáját tekinthetjük globális értékelésnek, ami a gyakorlott zsűritagoknál nem mutat szignifikáns különbséget a kritériumorientált értékeléstől. Tehát a nagy tapasztalattal rendelkező tanárok ítéleteiben, arra vonatkozóan, hogy ki tudják válogatni az részletes értékelésre szánt munkákat, megbízhatónak tekinthető (Boughton, 2014). Az ezt követő értékelés, amikor az értékelőlapot tölti ki a zsűri, diagnosztikus értékelésnek számít, hiszen különálló szempontok szerint értékelnek, pontoznak. A végeredményt a kapott pontok összege adja. A diagnosztikus értékelés előnye, hogy meg tudjuk mondani, miben voltak hasonlóak a munkák, miben különböztek, és magáról a versenyről és a verseny témájáról is információt kaphatunk.

A 20 év során felhalmozott, nagyrészt megőrzött tanulói munkáknak sokáig nem volt állandó helyük, és csak 2014-ben talált otthonra a gyűjtemény, ugyanis ebben az évben alapult meg a Kaptár Ifjúsági Vizuális Archívum. Feladatát az Oktatási Hivatal jelölte ki: az archívum felelős a vizuális OKTV-k lebonyolításért és az anyagok megőrzéséért. A tanulók munkáit folyamatosan figyelemmel követhetjük online felületen is.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.3. A vizuális tehetség fejlesztése