A tehetség kézikönyve

2.6.1.3.3. Párhuzamos területek; egymásból nyíló területek; területváltások és transzfer

Tételezzük fel, hogy egy személy egyszerre kívánja űzni magas szinten a lovas akrobatikát és ugyanakkor a történetfilozófia tudományát. Ha a két terület jellemzőit a bourdieu-i és csíkszentmihályi értelemben vett tudásterület és szakmai terület szempontrendszeréből tekintjük, illetve a Subotnik és munkatársai e szerzők elméletei alapján is megalkotott fejlődéskategóriái mentén – milyen életkorban jelentkezhet a tehetség az adott területen, mennyi és milyen jellegű ismeretszerzés és gyakorlás kell a tudásterületek felépítéséhez, milyen életkorra esik az adott területen várható kibontakozás csúcsa és hanyatlása –, akkor azt mondhatjuk, hogy a két tudás- és szakmai terület olyan mértékben különbözik egymástól, hogy lehetetlen őket integrálni, legjobb esetben is csak párhuzamosan lehet művelni őket. (Esetleg a lovas akrobatika történetével foglalkozó specialista lehetne még az illető, de ez nem pontosan történetfilozófiai terület.) Ha pedig az illető váltani akarna a két terület között, nem valószínű, hogy ezt egyforma eséllyel tehetné meg: mire valaki megérlelődik a történetfilozófiai alapjainak a megértésére, és ott már ki is bontakozott annyira, hogy tehetséges teljesítményeket hozzon létre ezen a tudásterületen, addigra nagy valószínűséggel életkora alapján már túl késő lenne hozzákezdeni a lovas akrobatika alapjaihoz. Fordítva jobban el lehet képzelni egy ilyen váltást: még jó lovas akrobata valaki, amikor elkezdi megtanulni és magas szinten művelni a történetfilozófia tudományát, minthogy ez utóbbira a későbbi kezdés is alkalmas, és egy normál életúthossz alatt marad még elég idő a terület megtanulására és a tehetséges teljesítmények kibontakoztatására. Vagyis bár egy személy esetében elképzelhető, hogy területet váltson, és egy korábbi területi tehetség után egy másik területen is tehetséges teljesítményeket hozzon létre, de ezek a váltások nem tudnak teljesen véletlenszerűek lenni, mert az új terület benső fejlődéslogikája például nagymértékben befolyásolja, hogy lehetséges vagy lehetetlen-e az adott területváltás.

Nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy hány és milyen terület művelhető magas szinten egyetlen személy által egyszerre vagy egymás után, egymásból nyílóan (például amikor egy koncertzenész zenei neveléssel kezd el foglalkozni). A területek elsajátításához és műveléséhez szükséges képességek jellege, ezek időigényei, a tudásterületek közötti transzfer lehetősége és még sok minden más tényező szerint változik, ami a tehetséges személyre és a területekre jellemző. Általános szabályként megfogalmazható, hogy azok a területek, amelyek egyfajta tudásrendszer-egészben helyezhetők el, magasabb szinten közösek az osztálykategóriáik (például a klarinétos is és a karmester is zenész), könnyebben elsajátíthatók és transzferálhatók, könnyebben felépíthetők párhuzamosan vagy egymásból nyílóan vagy egymást követően, mint az olyan területek esetében, amelyeknél nagy ez a távolság (például hármasugrás és plasztikai sebészet). De ezen a téren annyi variáció lehetséges, és ezek annyira különbözőképpen azonosíthatók tudás- és szakmai területi jellemzőiket, valamint az ezeken való kibontakozási folyamataikat tekintve, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, mi a nehezebb: szinkronúszásból a pszichológia területére váltani, vagy a festészetet és a politikusi tevékenységet párhuzamosan művelni.

Valamennyi itt felsorolt lehetőség, példa, probléma arra mutat, hogy a terület mint kategória eluzív és nem jól lehatárolható fogalom. Ráadásul akkor arról még nem is szóltunk, hogy egy terület határvonalai és belső tagolódása állandó gyorsabb-lassúbb tempójú változásokon megy keresztül, minthogy a terület tehát társadalmi konstruktum, változik a tudásrendszerek bővülésével-szűkülésével, átalakulásával, a terület tagolódásával/fejlődésével vagy éppen szimplifikálódásával/visszafejlődésével és így tovább. Tehát tulajdonképpen egy személy ugyanazon tevékenységgel és teljesítménnyel alkalmasint más kategóriarendszerbe esik, noha ő maga nem változott az általa művelt területet és az ott elért eredményeit tekintve, csupán csak azért, mert a kategóriák rendszere maga is állandó változásban van.

Mindezzel együtt is nincs nagy szakmai kockázata annak, hogy kijelentsük: vannak tehetségek, akikre jó eséllyel mondhatjuk, hogy egyterületi tehetségek, míg vannak, akik többterületi tehetségek. Mindkét tehetségtípusnak vannak, lehetnek előnyei, hátrányai, veszélyei, lehetőségei, ahogy azt a SWOT-elemzésekben is megszoktuk. Például az egyterületi tehetségnek nagy erénye lehet a fókuszált elmélyülés, de veszélye, nehézsége lehet a szakmai csúcspont életkorilag nagyon korai elérése (például egyes sportágak esetében), vagy az, hogy az adott területen egy váratlan fejlemény teljesen derékba töri az illető karrierjét (egy kalligráfus gyógyíthatatlan ízületi gyulladása). A sokterületi tehetségek esetében erény lehet a többféle terület kreatív kombinálásának lehetősége, a könnyebb váltás a területek között, ha szükség van rá, vagy az illető úgy határoz. Viszont több területet magas szinten művelni általában nagyon idő- és energiaigényes, és ha az illető egy adott fejlődésponton úgy dönt, hogy mégiscsak egy területre koncentrál az elkövetkezendőkben, ez a döntés maga nagyon fájdalmas lehet, amit aztán akár életre szóló bizonytalanság is követhet. Éppen ez utóbbit találta például Joan Freeman, amikor többterületi tehetségek életútját követte egy longitudinális kutatása során (Freeman, 2010).

Mindennek az a pedagógiai konzekvenciája, hogy az egyterületi és a többterületi tehetségeket más- és másféle erősségeikben lehet támogatni, illetve más- és másféle szakmai területi lehetőségekre és nehézségekre felkészíteni őket.

Következő fejezet: >>> 2.6.1.3.4. Egyéni tehetség és társas tehetség