A tehetség kézikönyve

2.6.15.1.1. Szociális kompetencia (...folytatás)

Nagy József (2007) értelmezésében a szociális kompetencia két nagy egysége a szociális motívumrendszer és a szociális tudásrendszer. A szociális motívumrendszer fő funkciója a szociális lét fenntartása, működtetése. Átfogó motívumai a szociális életprogramok, ambíciók, normarendszerek és meggyőződésrendszerek. Ezeknek vannak öröklött és tanult motívumfajtái. Öröklött motívumfajták a szociális rutinok (pl. a mosolyfelismerő mechanizmus), a magatartási hajlamok (pl. az utódgondozási hajlam). Tanult motívumfajták a magatartási rutinokba, szokásokba kötött motívumok, a szociális attitűdök és a szociális értékek.

A szociális tudásrendszer egyszerű és összetett képességekből, valamint készségekből, rutinokból és ismeretekből tevődik össze. A komplex képességek teljes köre jelenleg még nem feltárt, azonban a szociális kommunikáció, a szociálisprobléma-megoldás, a szociális érdekérvényesítés és a megküzdési stratégiák azonosíthatók közülük (Nagy és Zsolnai, 2001; Nagy, 2007).

A Rose-Krasnor-féle és a Nagy József által kidolgozott modell nagyon jól illeszkedik Damasio (1995) viselkedésről alkotott elméletéhez, miszerint a szociális aktivitást nagyban befolyásolja a helyzet, a helyzetben részt vevők viszonya egymáshoz és a helyzethez, az aktivitás érdeke, érdekértékelése és az érdekütközés. Damasio modelljében a felismerés és az érdekértékelés, a lehetőségértékelés és a viselkedés folyamatának fázisai öröklött és tanult reprezentációk – ismeretek, motívumok, érzelmek és operátorok – alapján működnek, ezek implicit eredményei a meggyőződés, az érdek, az akarat és a szabály. A folyamatokban fontos szerep jut az érzelmeknek, amelyek egyrészt jelzőfunkciót látnak el a helyzetekről, a változásokról, másrészt előrejelzik a várható következményeket, és visszajelzést adnak az aktivitásról (Kasik, 2010).

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.15.1.2. Érzelmi intelligencia, érzelmi kompetencia