- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
4.1. Nemzeti programok, keretrendszerek, eredmények, víziók
4.1.3. A Nemzeti Tehetség Program
4.1.3.3. Tehetséggondozás a felsőoktatásban
Bár a felsőoktatás szakirányai, az oda felvett hallgatók teljesítménye, érdeklődése már feltételezik a korábbi tehetséggondozás néhány elemét, de a segítő folyamatra, ennek újabb megoldásaira még jól érzékelhetően szüksége van a felsőoktatásba kerülő fiataloknak is.
A Nemzeti Tehetség Programról szóló, fentebb már idézett országgyűlési határozatok megfogalmazták: a tehetséggondozás különböző színterei a felsőoktatásban elsősorban a tudományos diákköri munka (TDK), a szakkollégiumi tevékenység és ezeket követően az MA-, illetve később a doktori képzésbe történő bekapcsolódás.
A tudományos diákköri tevékenység, a TDK és ennek kétévente megrendezett országos fóruma, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia az elmúlt tíz évben jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment keresztül. Ennek eredményeként a korábban 3000 körüli bemutatott pályamunkák száma tartósan 4000 fölé emelkedett. A 2009 és 2019 között megrendezett hat OTDK-n összesen 25 318 pályamű bemutatására került sor. Mindebben nagy szerepe van annak, hogy a TDK és az OTDK a kezdetektől kap támogatást a Nemzeti Tehetség Programból (az NTP-pályázatok keretéből), ami így megbízható hátteret teremtett a TDK-műhelyek működéséhez, valamint az OTDK megrendezéséhez.
Az egyetemi tehetséggondozás lehetőségeit, hatékonyságát a középiskolák alapozzák meg, ezért érthető, hogy a felsőoktatási intézmények különböző programokkal (szakkörök, nyílt napok stb.) keresik a kapcsolatot a középiskolákkal. Ez a fajta pályaorientációs tevékenység az egyetemek alapvető érdeke. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács annak érdekében, hogy a középiskolás korban már bizonyított fiatal tehetségek útját megkönnyítse a felsőoktatásban, tehetségútlevelet ad ki. A Tehetségútlevél Programba elsősorban azok a tanulók kapnak meghívást, akik az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV), az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny, valamint a Gábor Dénes Középiskolai Ösztöndíjpályázatban a legeredményesebben szerepelnek.
Az osztott képzésű szakok nagy létszámú hallgatóiból (BA, BSc) kerülnek be jóval kisebb létszámmal mesterszakokra a legjobb hallgatók. Az itt folyó képzések tág lehetőséget nyújtanak egyéni kutatói ambíciók kielégítésére, valamint az adott szakterület magas szintű megismerésére. A TDK és a Szakkollégiumok a felsőoktatásban eltöltött időszakban speciális keretet, további szakmai segítséget, gyakorlatot, kortárs kapcsolatrendszert adnak a hallgatóknak. A legjobbak pályázatok alapján külföldi részképzésekre mehetnek az ERASMUS Program jóvoltából. A végzett MA-, illetve MSc-hallgatók közül kerülnek ki a Doktori Iskolák hallgatói. Ez utóbbi a tudományos karrier hazai megvalósításának hagyományos módja.
A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja
Fontosnak tartjuk, hogy a felsőoktatási tehetséggondozásról szólva konkrét egyetemi példákat is bemutassunk, megemlítsünk. A Nemzeti Tehetség Program fentebb bemutatott előzményei alapján szinte természetes, hogy Debrecen élen járt a felsőoktatási tehetséggondozás rendszerszerű megvalósítása terén is. A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja (DETEP) volt az első felsőoktatási komplex tehetséggondozó program Magyarországon a rendszerváltást követően, a program kidolgozója és vezetője – abban az időben a bölcsészettudományi kar dékánjaként – Balogh László volt. A 2000-ben indult, majd 2008-ban megújított program célját és elméleti kiindulópontját a következők szerint határozták meg: a legkiválóbb hallgatók intenzív egyéni fejlesztése a gazdagítás és gyorsítás eszközeivel, egységes feltételrendszerben az egyetem minden karán; alapelv, hogy a kimagasló teljesítmény eléréséhez a belső kognitív és motivációs tényezők mellett elengedhetetlenül szükséges a folyamatosan stimuláló tanulási környezet; a módszertan szempontjából pedig kiemelkedő szerepe van a tanár–diák kapcsolatnak, valamint a tehetséges hallgatók bevonásának az egyetemi oktatási folyamatba.
A DETEP főbb tartalmi elemei tehát (melyeket mintegy keretjellegű ajánlásként az egyes egyetemi karok saját lehetőségeik figyelembevételével alkalmaztak) a fentiek alapján fogalmazódtak meg:
egyéni munka tutorok irányításával. Minden hallgató munkáját egy tutor segíti, aki ösztönzi a hallgatók kutatómunkáját, szakmai tevékenységét, segíti a hallgatót a szakmai kapcsolatok kialakításában, a kutatásban, publikálásban, pályázatok megírásában;
részvétel szakfordítói programokban;