4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN

4.2. a határon túli Tehetségsegítés gyakorlata

4.2.1. Tehetségsegítési helyzetkép a határon túli magyarok lakta területeken

4.2.1.4. Szerbiai helyzetkép

4.2.1.4.1. A szerbiai oktatási rendszer jellegzetességei a tehetséggondozás tekintetében (...folytatás)

A közoktatásban 1-től 5-ig terjedő skálán értékelik a tanulók teljesítményét, míg a felsőoktatásban az 5-től 10-ig terjedő skálát alkalmazzák. Az általános iskola végén a tanulók központilag meghatározott feladatokból álló záróvizsgát tesznek több tantárgyból, ennek az eredménye alapján léphetnek át a következő szintre, a középiskolába (a tehetséggondozó iskolákba, tagozatokba még egy speciális, külön felvételi vizsgát is le kell tenniük a diákoknak).

A 4 éves középiskolák végén a tanulók érettségi vizsgát tehetnek, ez nem központi, az intézmények maguk határozzák meg a követelményeket (ez a felsőoktatásba pályázók számára kötelező). A szakiskola végén a tanulók szakvizsgát tesznek. A felsőoktatásba való bekerüléshez felvételi vizsgát kell tenni. A felvételi nem központi, a felsőoktatási intézmények szervezik, és a felvételi tárgyakat is azok határozzák meg. A vizsga lehet írásbeli és/vagy szóbeli. A felvételi 60 pontos, ezt kiegészítik a középiskolai eredmények átlagából számított pontszámmal, ez maximum 40 pont lehet. Az érettségi eredménye nem számít bele a felvételi pontszámba.

A szerbiai oktatási rendszert igen jól elkülöníthető és nem egészséges egyensúlyban lévő szélsőségek jellemzik, amelyek igen meghatározóak a tehetségek fejlődése szempontjából is. Szerbiának, ahogyan a volt szocialista országok többségének, fontos a kiemelkedő eredmények hirdetése a külföld felé, ugyanakkor az ország belső életének uralására törekedő propagandagépezet működtetéséhez is elengedhetetlen. A világ ma Szerbiát elsősorban a sporttehetségek eredményeinek köszönhetően ismeri és csodálja. Ezt a dicsőséget leginkább a labdajátékok és a küzdősportok képviselői vívták ki. Ugyanígy számos tehetséges művész, zenész, tudós is öregbíti Szerbia és a szerbek hírnevét a nagyvilágban. Nem ritkaság az sem, hogy fiataljaik figyelemre méltó eredményeket mutatnak fel évről évre a nemzetközi tudományos diákolimpiákon. A szerb koponya nem véletlenül áll az agyelszívó országok célkeresztjében. A tudósok közül egyértelműen Nikola Tesla az ikon, akit nem mellesleg a horvátok is magukénak vallanak. Éppen ezért Szerbia és a szerbek említésénél érdemes szem előtt tartani a tényt, hogy lakóterületük kiterjed a Balkán-félsziget volt jugoszláv térségének szinte egészére, aminek következtében a keveredésük a szomszéd népekkel igencsak bonyolítja a helyzetet. Ráadásul kirajzásuk a nyugati világba igen erőteljes volt a második világháború utáni időszakban, és ez napjainkban talán még inkább jellemző. Ez nagyban köszönhető az 1990-es évek balkáni háborúinak és az azt követő elszegényedésnek is, amely folyamat még a mai napig sem jutott el a mélypontig.

A szerbiai oktatási rendszer elsősorban és szinte teljes egészében az állami intézményrendszerre épül és azon alapszik. Ezen intézmények fenntartója szinte minden esetben az állam, egy tucatnyi önkormányzati fenntartásról lehet csak tudni. Szerbiában nem jellemző az egyházi iskola, egyetlen ilyenről tudunk, az is Szabadkán van, a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium. A magániskolák száma sem túl magas, 58 magániskola működik, ebből 28 Belgrádban, 13 pedig Újvidéken.

A szerbiai iskolai rendszer furcsasága, jellegzetessége, hogy az épülethiány vagy a gazdaságosság miatt két váltásban folyik az oktatás, délelőtt a tagozatok egyik fele, délután pedig a másik foglalja el az iskolát, ily módon akár egy épületben több különböző intézmény is működhet párhuzamosan. Havonta, negyedévente vagy félévente váltást cserélnek a tagozatok, illetve intézmények. Ez a munkarend eleve lehetetlenné teszi a tanórán kívüli foglalkozásokat, egyszerűen nincs mikor és hol gazdagító programokat beiktatni.

A középiskolák esetében az utazó diákok miatt a szombati programok is szinte kizártak. Jól példázza mindezt a zentai iskolaépületek kálváriája. A Zentai Gimnázium épülete, melyben a gimnáziumon kívül helyet kap az önálló Egészségügyi és a Közgazdasági Középiskola is, több mint 1000 diáknak ad otthont. Egy épület, három iskola, három igazgató. Ennek ellenkező példája a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, melynek diákjai legalább 5-6 különálló épület között rohangálhatnak naponta több kilométert. A zeneiskola is két épületben dolgozik, csakúgy, mint a kertészeti főiskola, amely viszont a Bolyaival osztozik a főépületén. A zentai általános iskolák épületeinél látszólag kicsit tisztább a helyzet, 5 iskolai tagintézmény (ebből 3 tiszta magyar oktatási nyelvű), 5 településen, 7 épületben dolgozik, melyet egy 8., különálló épületből irányítanak. Ha a kedves olvasó elveszítette volna a fonalat, akkor összegzem a helyzetet: sok épület, egy intézmény, egy igazgató. A helyi óvodahálózat is hasonlóan működik. Zentán, a Tisza mente tradicionális oktatási fővárosában az egy épület, egy intézmény, egy vezetés elve teljességgel ismeretlen – és ez nem csak helyi specifikum.

A szerb nyelv a tehetséggondozást mint szót az angolhoz hasonlóan aposztrofálja, a megajándékozottság fogalmával írja le. Használatban van a talentum szerb megfelelője, a talenat is. Gyakran mint különleges bánásmódot igénylő területet vagy személyt jelöl. A korábban említett szerbiai törvények szövegeit elemezve a fenti keresőszavakat használtuk. Előfordulásuk gyakorisága a téma fontosságára, szabályozottságára utalhat.

Szerbia alkotmánya 66 oldalas. Csupán egyetlen egy esetben tesz említést a tehetségekről, akik számára az egyetemi oktatás ingyenesen biztosított kell, hogy legyen, amennyiben anyagi helyzetük kedvezőtlen.

Az oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény 126 oldalnyi terjedelmében 5 alkalommal említi a kulcsszavakat. A legfontosabb dolog, amely ennek kapcsán kiderül, hogy többféle állami támogatásban, ösztöndíjban is részesülhetnek a kivételes képességű tanulók. Az állami ösztöndíjak mellett egyébként számos más támogatási forma is gyakori Szerbiában. Általában az önkormányzatok hirdetnek meg különböző ösztöndíjakat lehetőségeikhez mérten. Leggyakrabban a sportolók, olimpiai reménységek kapnak ilyen támogatásokat. A 19. szakasz előrevetíti a szerbiai tehetséggondozó intézmények létét, melyekkel a későbbiekben részletesebben fogunk foglalkozni.

Az alapfokú oktatásról és nevelésről szóló törvény 57 oldalas dokumentum, mindössze háromszor utal a tehetséggondozásra, amely a zenei és balettoktatás tehetséggondozására vonatkozik.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 4.2.1.4.2. A tehetséggondozás jellemzői a magyarok lakta területeken