2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában

2.2.3.6. Az adaptív és sikeres versengéshez szükséges pszichés képességek

2.2.3.6.2. Kihívás vagy fenyegetés: a teljesítmény és versengési helyzetek értelmezése és keretezése (...folytatás)

A tehetséges diákok sok vizsgán és szakmai versenyen vesznek részt. Benedetto De Martino és idegtudós kollégái (2006) bizonyították, hogy ha mindennapi feladatokat azok pozitív következményeire koncentrálva vezetnek be, vagyis pozitívan kereteznek, akkor jobban aktiválják azokat az agyi területeket (amygdala), amelyek a motivációért felelősek.

Jeremy Jamieson és munkatársai (2010) a Harvard Egyetemen a következő kísérletet végezték azoknak a BA/BSc-s diákoknak a körében, akik az MA/MSc-s felvételi vizsgára készültek (GRE). Mielőtt a gyakorló tesztet kitöltötték, a hallgatókat megfelezték. A résztvevők egyik fele egy rövid leírást olvasott arról, hogy mi a vizsgálat célja, vagyis hogy miként hat a stressz a kognitív tevékenységre. Azt írták, hogy mivel normális reakció szorongani egy vizsgateszt előtt, ezért nyálmintát fognak venni tőlük, hogy a stressz-szintjüket mérni tudják. A hallgatók másik fele ezenkívül még a következőket is olvasta: „Az emberek azt hiszik, hogy ha izgulnak egy vizsga előtt, akkor rosszul fognak teljesíteni. Azonban a legújabb kutatások szerint a megemelkedett izgalmi állapot nem ront a teljesítményen, hanem kifejezetten segítheti azt. Ezért azok, akik izgulnak, jobban teljesíthetnek a vizsgán, mint azok, akik nem. Ha netán nagyon izgul, akkor ez nem kell, hogy megijessze, egyszerűen emlékeztesse önmagát arra, hogy az emelkedett izgalmi állapot segítheti a jobb teljesítmény elérésében.” Az eredmény az volt, hogy azok, akik az utóbbi szöveget olvasták, átlagosan 50 ponttal többet értek el, mint azok, akik csak az első részt. Az ellenőrző vizsgálatok szerint a stressz-szintjük nem különbözött a másik csoportétól, vagyis az instrukció nem a fiziológiai stresszre hatott, de megváltozott az, hogy milyen jelentést és jelentőséget tulajdonítanak a stressznek. A valódi GRE-teszten már 65 ponttal többet értek el, vagyis megtanulták a stresszt egy magasabb rendű cél érdekébe állítani.

A szín is számít!

A dolgozatokat általában pirossal szokták javítani, vagyis a hibás megoldásokat pirossal jelölik. A legtöbb diák az iskolai évei során megtanulja, hogy a piros a rossz megoldást jelenti. Elliot és munkatársai (2007) egy kísérletükben az egyik csapatnak röviden piros lámpát villantottak fel, mielőtt egy sor nehéz teljesítménytesztet kellett megoldaniuk. A többi csapat különböző, más színű felvillanásokat látott (kék, sárga, zöld stb.). Azt találták, hogy a piros inger esetében a teljesítmény radikálisan csökkent más színekhez viszonyítva, amelyek nem rendelkeztek fenyegető tartalommal. Ugyanakkor az EEG (agyi elektromos hullám) azt mutatta, hogy az agynak azok a részei váltak aktívvá a piros inger hatására, amelyek elkerülő motivációt keltenek, vagyis a személy arra fókuszál, hogy a kudarcot elkerülje, és nem arra, hogy sikert érjen el. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy kiemelt teljesítményhelyzetben jobb, ha a rendezők nem viselnek piros színű ruhákat.

Perspektívaváltás

Ha a tanár egy diáknak nagyon sok extra feladatot ad, akkor azt a diák kezelheti úgy, mint „sorscsapást”, amellyel a tanár sújtotta őt, de kezelheti úgy is, mint annak a jelét, hogy a tanár megbízik a képességeiben és abban, hogy el tudja végezni a feladatokat. Sarah Banks és munkatársai (2007) a Chicagói Egyetemen végzett kutatásukban bizonyították, hogy attól függően, milyen keretbe helyeződik egy ilyen feladat („megbíznak a képességeimben” vagy „büntetnek”), másképp reagál az agy. Ha az extra feladat pozitív keretezésbe kerül, akkor ez javítja az agyi funkciókat és kapcsolatokat, és az illető valóban könnyebben el tudja végezni a rá rótt munkát.

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.3.6.3. A mentális erő vagy küzdőszellem jelentősége