A tehetség kézikönyve

2.2.3.6.7. A versengés mint készség fejlesztése

A diákok különböznek a versengési stratégiáik hatékonyságában és abban is, hogy mennyire képesek az egyes versengési stratégiák között egyensúlyt teremteni, vagy olyan komplex stratégiákat alkalmazni, amelyek egyszerre szolgálják képességeik lehető legjobb fejlődését és kibontakozását, céljaik elérését és jó társas kapcsolataikat.

A fejezetben ismertetett dimenziók és szempontok alapján változatos versengési folyamatok különíthetőek el. Ahhoz, hogy egy pedagógus hatékony versengővé tudja nevelni tehetséges diákjait, arra van szükség, hogy tisztában legyen a versengés különböző dimenzióival és azok kölcsönhatásaival (Fülöp, 2001b; Fülöp, 2014 in Dávid és mtsai, 2014). Ha azok a pedagógusok, akik a versengés konstruktív formáira akarnak nevelni és el akarják kerülni annak destruktív változatait és következményeit, megismerik a legfontosabb meghatározó szempontokat, akkor tudatosabban képesek kialakítani és alakítani azokat az iskolai helyzeteket, amelyekben a versengésnek fontos szerepe van, és nagyobb eséllyel képesek arra, hogy általuk a tehetséges diákjaik számára legkonstruktívabbnak tartott versengési formákat erősítsék fel. A jelen fejezet ehhez kívánt segítséget nyújtani és ehhez járul hozzá.

A versenyek szakmai pályára gyakorolt hatását nagyon sok vizsgálat igazolja. A tehetséges diákok versenyeztetése mögött az az alapvető feltételezés húzódik, hogy a tehetséges gyerekeket a lehető legkorábban azonosítani kell, emellett a versenyekre azért is van nagy szükség, mert az iskoláknak rendszerint nem állnak rendelkezésére a megfelelő források és személyre szabott tantervek ahhoz, hogy a kiemelkedően tehetséges gyerekeket a képességeikhez illeszkedő kihívások elé állítsák. A versenyeken való részvétel, mint láttuk (Fülöp és mtsai, 2015), nem tanár vagy szülő külső nyomására jön létre a tehetséges diákoknál, mert a versenyek többnyire vonzzák magukat a kivételes képességű fiatalokat is. A versenyek azzal, hogy megerősítik az érdeklődést az adott terület iránt, motiválják a tehetség kibontakozását, fejlődését. Végső soron pedig nem csak a tehetséges fiatal és szűk környezete profitál a versenyzésből, hiszen a kifejlődött, bevált tehetség hozzájárul a társadalom működéséhez. Éppen ezért nagyon lényeges az, hogy azok, akik tehetséges fiatalokkal foglalkoznak, tisztában legyenek azzal, hogy milyen személyiségbeli és társas készség jellegű kompetenciákat szükséges erősíteni bennük ahhoz, hogy a lehető legjobban tudják adottságaikat kibontakoztatni.

Irodalom

Alter, A. L., Aronson, J., Darley, J., Rodriguez, C., Ruble, D. N. (2010). Rising to the threat: Reducing stereotype threat by reframing the threat as a challenge. Journal of Experimental Social Psychology, 46(1), 166–171.

Banks, S. J. (2007). Amygdala-frontal connectivity during emotion regulation. Social, Cognitive, and Affective Neuroscience, 29, 1–10.

Bland, L. C., Sowa, C. J. (1994). An overview of resilience in gifted children. Roeper Review, 17(2), 77.

Blascovich, J., Mendes, W. B., Hunter, S., Salomon, K. (1999). Social facilitation as challenge and threat. Journal of Personality and Social Psychology, 77, 68–77.

Bronson, P., Merryman, A. (2013). Top dog: The science of winning and losing. New York: Twelve, Hachette Book Group.

Brown, J., Fenske, M. (2010). The winner’s brain. Harvard University, Cambridge: Da Capo.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai