2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában

2.2.3.6. Az adaptív és sikeres versengéshez szükséges pszichés képességek

2.2.3.6.5. A versengési attitűdök, a győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés és a reziliencia kapcsolata

A versengéshez fűződő viszony, valamint a győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés képessége szoros kapcsolatban áll az egyén rezilienciájával. Az önfejlesztő versengőkre és az úgynevezett komplex versengőkre (akik a riválissal való versengés segítségével fejlődni akarnak, és a versenyek a továbbfejlődésüket szolgálják, de a fejlődés mellett a győzelem is nagyon fontos nekik) magasabb reziliencia jellemző, míg azokra, akik a versengést el akarják kerülni, mert erősen szoronganak tőle, illetve akik azért kerülik a versengést, mert félnek a vesztéstől, valamint a versengés iránt közömbösek, alacsonyabb rezilienciával bírnak. A magasabb rezilienciával rendelkező egyének a győzelem esetén egészséges büszkeséget és boldogságot élnek át, és készek az újabb kihívásokra, vesztés esetén pedig nem adják fel és talpra állnak. Az alacsonyabb rezilienciával rendelkezők viszont gyakran zavarban érzik magukat a győzelem esetén, igyekeznek a további kihívásokat elkerülni, vesztés esetén hajlamosak magukat leértékelni, illetve erősebb bennük a szomorúság, és hajlamosabbak a feladásra (Fülöp, 2018; Fülöp és Varga, 2017).

Azokat a tehetséges diákokat, akik magas fokú rezilienciával rendelkeznek, és a versengést és a versenyt keresik, és abban jó teljesítményt tudnak nyújtani, mind a győzelem, mind a vesztés motiválja, mindkettővel tudnak bánni. Azok a tehetséges diákok viszont, akik kevésbé reziliensek, kerülik a versenyhelyzeteket, és mind győzelem, mind vesztés esetén inkább kihátrálnak a megmérettetéstől (Fülöp és mtsai, 2017).

Mit tehet a pedagógus és a szülő?

Fontos felhívni a diák/gyerek figyelmét, hogy a reziliencia fejleszthető! A nehézségekkel való megküzdést akaratlagosan lehet gyakorolni, és egyre sikeresebbé lehet válni benne.

A tehetséges diákok számára fontosak lehetnek a „reziliencia-példaképek”, vagyis olyan, a tehetségterületükön sikeres személyek, akik hátrányos helyzetből indulva számos akadály leküzdése árán és ezeknek az akadályoknak az ellenére meg tudták valósítani a céljaikat. Az agykutatások bizonyítják, hogy a „tükör”-neuronoknak nevezett agysejtek képesek arra, hogy mások egyfajta belső utánzásra késztessék a személyt, amikor például elképzeli, hogy a reziliencia-példakép hogyan viselkedne/viselkedett volna hasonló helyzetben (Brown és Fenske, 2010).

Sokat lehet ismételni Thomas Edison mondását: „Az életben kudarcot vallott emberek legtöbbje nem ismerte fel, hogy milyen közel volt a sikerhez, amikor feladta.” (Brown és Fenske, 2010) Az ilyen és hasonló mondások előhívhatók a nehéz pillanatokban, és erőt adhatnak a folytatáshoz.

Következő fejezet: >>> 2.2.3.6.6. A győzelemmel és vesztéssel való megküzdés