2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában

2.2.3.6. Az adaptív és sikeres versengéshez szükséges pszichés képességek

2.2.3.6.3. A mentális erő vagy küzdőszellem jelentősége

A „mentális erő” vagy „küzdőszellem” a csúcsteljesítményt nyújtó sportolókkal kapcsolatban került az utóbbi időben a tehetségesekkel foglalkozók figyelmének a középpontjába. A kiváló versenyteljesítményt nyújtókkal kapcsolatban fogalmazta meg Sheard (2013) a „mentális erő” jellemzőit. Ennek lényege, hogy az adott személy minden lehetőt megtesz a győzelem és a kimagasló teljesítmény érdekében, és le tudja győzni a külső-belső akadályokat. Olyan tulajdonságok és képességek sűrítménye, mint az önmagába vetett hit, a kitartás, az akaraterő, az elköteleződés, az erős motiváció, de leginkább a vesztés kezelésének a képessége: a jobbik fél elismerése, a vesztés felelősségének elvállalása, a vesztéssel járó negatív érzelmek elviselése, a nem feladás, hanem a talpra állás képessége, „a győztes mentalitás”, vagyis extra motiváció és még nagyobb erővel zajló koncentrált küzdelem a győzelem érdekében. A mentális erővel rendelkező „versenyzők” a vesztésre hatékony választ tudnak adni, nem merülnek el benne, hanem úgy tekintik, hogy elkerülhetetlen következménye annak, hogy találkoztak valakivel, aki jobb náluk.

Sheard (2013) szerint ez a mentalitás, vagyis az úgynevezett „teljesítmény-gondolkodásmód” az, amely a „nagyon jót” elkülöníti attól, aki a „legjobb” lesz. A tehetség mellett a tehetséges személyeknek erre van szükségük ahhoz, hogy a tehetségüket a lehető legjobban kibontakoztassák. Meggyőződése, hogy azonos képességű felek között ez az a lélektani tényező, amely a versenyt eldönti. Mivel a mentális erővel rendelkezők a versenyhelyzettől nem ijednek meg, azt nem fenyegetésként élik meg, ezért kevesebb hibát vétenek, fenn tudják tartani a kemény munkát, megtartják az önbizalmukat, összefogottak tudnak maradni. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy élsportolók esetében a sikeresebbek nagyobb mentális erővel rendelkeznek, mint a kevésbé sikeresek. Fülöp, Berkics, Pinczés-Pressing (2015) vizsgálatában a kiemelkedő versenyeredményeket elérő résztvevők nagyobb mentális erővel rendelkeztek, mint a nem kiemelkedően eredményesek.

A tehetséges diákokkal foglalkozó pedagógusok nem ritkán találkozhatnak azzal a problémával, hogy kiemelkedő képességű tanítványuk nem rendelkezik kellő mentális erővel, nem tud és nem akar küzdeni, vagy nem képes talpra állni egy kudarcból. A pedagógusok számára ez komoly frusztráció forrása lehet. Ez akkor fordulhat elő, amikor egy tehetséges diák az első iskolaévek során minden különösebb erőfeszítés nélkül a „legjobb”, és ezt természetesnek veszi. Amikor elérkezik a pillanat arra, hogy a potenciális képességei a lehető legjobban fejlődjenek, illetve hogy egy-egy kudarcból vagy vesztésből talpra tudjon állni, már valódi munka befektetésére is szükség van, akkor megtorpan és elveszíti a saját képességeibe vetett hitét, hiszen az azon alapult, hogy ő erőfeszítés nélkül is tud mindent.

A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a korai években (5–12 éves kor) átélt teljesítményekkel és versengésekkel/versenyekkel kapcsolatos tapasztalatok, bizonyos „kritikus események” fontos szerepet játszanak a mentális erő későbbi alakulásában (Sheard, 2013). Ezért nagyon fontos a szülők és az általános iskolai pedagógusok szerepe az ezekre az eseményekre való felkészítésben és ezeknek az eseményeknek a megfelelő feldolgozásában.

Mit tehet a pedagógus és a szülő a mentális erő erősítésére?

Fontos, hogy megértesse a tanítványával/gyerekével, hogy vállaljon felelősséget a saját tehetségéért, annak kibontakoztatásáért. Senki nem tudja kontrollja alá vonni a szerencsét, vagy teljes mértékben uralni a külső környezetet. De mindenkinek megvan a lehetősége, hogy kontrollja alá vonja azt, amit ő tesz, és arra is, hogy felkészítse magát a kihívásokkal való megküzdésre (Sheard, 2013).

Fontos megértetni a tehetséges tanítvánnyal/gyerekkel, hogy a mentális erő az nem egy megváltoztathatatlan adottság, hanem egy fejlődő és fejleszthető képesség. Időt és gyakorlást igényel, ugyanúgy, mint a matematikai vagy a nyelvi kompetencia.

A versenyeken való részvétel, a társakkal való versengés igazoltan erősíti a mentális erőt, ha az megfelelő keretezésben történik (kihívás és nem fenyegetés). Rendezzen ezért a pedagógus megfelelő keretezésben versenyeket.

Kérje meg a versenyre készülő tanítványát/gyerekét, hogy vizualizálja, erősen képzelje el az elérni kívánt teljesítményt. A kitűzött teljesítmény vizualizációja segít előhívni és fenntartani a mentális erőt.

Nagyobb mentális erővel vesznek részt a versengésekben és a versenyekben azok, akiknek a fókuszában nemcsak a győzelemre való törekvés szerepel, hanem az is, hogy bármilyen véget ér is a folyamat, a részvétel során lehetőség van a fejlődésre, a képességek lehető legjobb kibontakoztatására. A puszta győzelemre törekvés mellett az utóbbi erősítése igazoltan megnöveli a mentális erőt (Sheard, 2013).

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.3.6.4. A reziliencia vagy ellenálló képesség szerepe és a versengés kapcsolata