2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.1. A tehetségfejlődés időperspektívája

2.3.1.2. Korai általános és speciális tehetségjegyek; a fejlődés életkori sajátosságai

2.3.1.2.3. A csodagyerekek sajátosságai

Definíció szerint a csodagyerek „az a gyermek, aki tízéves kora előtt rendkívüli intellektuális/kreatív működést/vagy eredményt mutat bármely valós tevékenységterületen (pl. intellektuális, zenei, művészi)” (Shavinina, 1999, 26.). Ugyanezen szerző szerint a csodagyerek-jelenség egy extrém módon felgyorsult mentális fejlődési folyamat eredménye, amelynek során megjelennek az úgynevezett szenzitív periódusok, melyek a gyermek érzékenységével együtt vezetnek a gyermek kognitív erőforrásainak gyors növekedéséhez (részletesen: Shavinina, 1999).

A kiemelkedően tehetséges és a csodagyerek közti különbség főként a korhatárból adódik. A különböző szerzők egyetértenek abban, hogy egyfajta szerencsés együttállás vagy koincidencia eredménye, s hogy a csodagyerekek tehetsége területspecifikus jellegű, azaz jellemzően nem az általános intellektuális fejlettség megnyilvánulása. (Ebben az értelemben a csodagyerekek is a később tárgyalásra kerülő, egyenetlen fejlődés példái.) Az életútelemzések alapján elmondható, hogy a kiemelkedő adottságokkal rendelkező gyermek olyan családba születik, ahol felismerik és értékelik adottságait, és igyekeznek fejleszteni azokat. Ennek érdekében gyakran mestertanár foglalkozik a gyermekkel, a fejlesztés során pedig nagy hangsúlyt fektetnek a gyermek érdeklődésének és elkötelezettségének fenntartására. Ennek ellenére nincs garancia arra, hogy a csodagyerek felnőttként is kiemelkedő lesz, bár az is előfordul, hogy a sok gyakorlás következtében megtartja fejlődési előnyét.

Jellemzően olyan területeken találkozunk csodagyerekekkel, ahol a személyes tapasztalatoknak vagy az előzetes tudásnak kis jelentősége van (pl. sakk, matematika, zene), s az is jellemző, hogy nem hoznak létre új alkotásokat (Tóth, 2003). Herskovits (2005) szerint sokan úgy vélik, hogy a korán kezdett tehetségfejlesztés kedvezőtlen hatású, s az is elterjedt vélekedés, hogy a csodagyerekek hamar kiégnek, s a korai erőltetett eredmények elérése során személyiségük sérül. Mint arra Herskovits felhívja a figyelmet, nem szabad általánosítani, hiszen csak egyénileg ítélhető meg, hogy egy adott teljesítmény a meglévő potenciálok optimális és örömforrást jelentő kihasználása, vagy valóban kényszer.

Következő fejezet: >>> 2.3.1.3.1. A morális fejlődés tehetségeseknél