2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.1. A tehetségfejlődés időperspektívája

2.3.1.4. Pszichoszociális változók mint a tehetségfejlődés meghatározó faktorai

2.3.1.4.1. A család hatásai

A tehetségfejlődéssel kapcsolatos utánkövetéses vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tehetséges gyermekre ható családi attitűdnek kiemelkedő jelentőségű, hosszú távú hatása van, mind a képességek kibontakozására, mind a tehetségesek személyiségfejlődésére nézve. A szülői ház hatásai között jól ismert az úgynevezett melegházeffektus, azaz a szülők tudatos, fejlesztő és támogató hozzáállása tehetséges gyermekükhöz, mely során értékeket, azonosulási modelleket közvetítenek, serkentve a tehetségfejlődést. Az ingergazdag környezet, szabadság és biztonság élménye, inspiráló személyek jelenléte a gyermek életében mind-mind előmozdító hatásúak (bővebben: Gyarmathy, 2007). Mindezeken túlmenően a demokratikus légkör, a világos, egyértelmű elvárások melletti kongruens pozitív megerősítések dominanciája és a biztonságos kötődési mintázat is kiemelt jelentőségű a tehetség kibontakozásának támogatásában. Az úgynevezett áramlatélményt (flow) elősegítő családi interakciók, a magas szintű elvárások melletti magas szintű támogatás megléte is lényeges pozitív pszichoszociális tényező (bővebben: Olszewski-Kubilius, 2015; Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen, 2010; Harmatiné Olajos, 2011a). Ugyanakkor a számos pozitív hatás mellett problémák is felmerülhetnek a tehetséges gyermek családjában, melyek a tehetségkibontakozást megnehezíthetik. Léteznek úgynevezett problémás szülői vonások (pl. túl kritikus vagy túl domináns szülő), feszültségek adódhatnak a gyermekek születési sorrendjéből és testvérkapcsolati jellemzőiből is. Sajnos előfordulnak időnként úgynevezett játszmák is a szülők között, illetve a szülők és a tehetséges gyermek között, illetve időnként kettős üzenetek és féligazságok nehezítik a helyzetet (bővebben: Harmatiné Olajos, 2011a; Davis és Rimm, 1993).

Végül, de nem utolsósorban az apák támogató hatását érdemes az olvasó figyelmébe ajánlani, mivel az anya-gyermek interakciók mellett napjainkban egyre nagyobb nemzetközi figyelem irányul a speciálisan az apák tehetségfejlődésre gyakorolt hatására. Nem véletlenül, hiszen az apai szerep és a családi rendszerek modern korunkhoz igazodó változásainak következtében napjainkban az apák a kezdetektől fogva jobban bevonódnak a gyermeknevelésbe, és több interakciót folytatnak gyermekükkel. A témában folytatott kutatások alapján az apák gyermekük számára való elérhetősége (mennyi időt töltenek el közösen) és bevonódása – különösen a tehetséges fiúk számára – modellként szolgál a teljesítménymotiváció és a kitartás szempontjából. A nagyon támogató és a gyermek autonómiáját tiszteletben tartó apák gyermekei jobb társas és intellektuális kompetenciákkal rendelkeznek, mint a nem támogató attitűddel rendelkező apák gyermekei, más vizsgálatok szerint az iskolai teljesítményük jobb. Négy-ötéves fiúk problémamegoldó képességeinek vizsgálatakor is hasonló eredményekre jutottak. Serdülők utánkövetéses vizsgálata szintén megerősítette, hogy az apák szerepe igen jelentős az iskolai eredmények szempontjából. Több, mint ötszáz sikeres fiatallal lefolytatott interjú alapján az apáktól kapott érzelmi támogatás s a velük kialakított baráti kapcsolat különösen fontos volt a felsőoktatási tanulmányok során, illetve a gazdasági stabilitás elérésében (munkavállalás) a serdülőkorból a fiatal felnőttkorba való átmenet folyamán (Lee, 2010).

Következő fejezet: >>> 2.3.1.4.2. A tehetségfejlődést támogató iskolai légkör és tanári személyiség