2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.5. Tehetséggondozás a fizikatudományban

2.6.5.2. A tehetséges tanulók azonosítása és fejlesztése fizikából

2.6.5.2.1. A tehetséges tanulók azonosításának nehézségei (...folytatás)

Ismertek kognitív tesztek és nemkognitív eljárások. A kognitívokkal mérhető területek: intelligencia, kreativitás, nyelvi képességek, tanulóképesség, tanulási stílus, vizuális művészetek képessége, ezenkívül vannak tantárgyi tesztek. Ez utóbbiakra később még visszatérünk. A speciális képességeket vizsgáló nemzetközi publikációkból ismert eljárások között van egy fizikával rokonítható, a térszemléletet és műszaki érzéket felmérő teszt. A magas szintű műszaki tervezői, építészeti munkára való alkalmasságot méri, az általános intelligencia megfelelő szintjével együtt bír diagnosztikai jelentéssel. Érdekes megállapítás, hogy ezek a teszteredmények nem feltétlenül korrelálnak a középiskolai matematika- és fizikajegyekkel.

A nemkognitív kérdőívek az énképet, a motivációt, az érdeklődési irányokat és a hajlamokat, fogékonyságot mérik fel.

A nem tesztjellegű eljárások többnyire tanárok és szülők véleményét kérik. Bár az is történhet mérésre alkalmas kérdőívvel, többnyire a tanuló egész személyiségét igyekeznek feltérképezni, és a szubjektív megítélésnek is teret adnak.

A tehetséggondozás első feladata: időben megtalálni azokat a tanulókat, akik valamilyen képességet illetően kiemelkednek. Ezt követi a konkrét tehetséggondozás, amikor célzott foglalkozások keretében arra kell törekedni, hogy a kiemelkedő képességekben rejlő lehetőségek ne vesszenek el.

Fizikatanárként elég sok ilyen jellegű könyvet, írást tanulmányozva megállapítható: nemcsak a tantárgyból tehetségesek felismerésének szűk a szakirodalma, de még a természettudományban tehetségesek azonosításának is (Habermann, 1989). Konkrét eljárás szinte sehol sem található.

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.5.2.2. Az elméletben kiemelkedők tehetségazonosítása