- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.6.9.2. A vizuális tehetség felismerése, tehetségdiagnosztikai eszközök a vizuális nevelésben
2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek
A kreativitás a tehetségmodellekben jelentős elemként szerepel. Ezért kiemelt ennek az elemnek a vizsgálata is, amikor a tehetségek felismeréséről beszélünk. Az itt említett eszközök nem előzmény nélküliek, több esetben 51–70 éves gyökerekhez nyúlnak vissza. Most csak néhányat említünk a hazánkban is rendelkezésre álló eszközök közül, és egyet, mely a rajzi jellege kapcsán erősebben kapcsolódik a vizualitáshoz, részletesebben is bemutatunk.
A kreativitás mérésére szolgáló módszereket Tóth (2010) a következő öt csoportra osztotta:
önjellemzés,
mások által történő jellemzés,
divergens gondolkodás mérése,
életútelemzés,
személyiségsajátosságok megállapítása.
Az önjellemzést és a mások által történő jellemzést nem tekinthetjük megbízható eljárásoknak, a második esetben azonban kevéssé érvényesül a szubjektív észlelés, mivel külső szemlélő alkot véleményt.
Az életútelemzést alkalmazók abból az elképzelésből indulnak ki, hogy egy területen végzett kreatív munka nyilvános elismerése mérhető, és előre jelzi a további kreatív tevékenységet. A személyiségkorrelátumok megállapításának módszere a személyiségjellemzőkből következtet a kreatív tevékenységek megjelenésére. Kérdés e szemlélet esetében, hogy a vonások mennyire függvényei a kontextusnak, amelyben vizsgálták őket (Tóth, 2010). A
A mért három legfontosabb tulajdonságcsoport: az előkészítés (pl. kíváncsiság, ötletesség, önállóság), az inkubáció (pl. akaraterő, játékosság, ami átsegít a kiábrándultságon) és a problémák feldolgozása (az új dolgok képviselete, az egyedi felvállalása) (Fomina és Belov, 2018).
Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.2. A portfólió mint a vizuális alkotások értékelési módszere