A tehetség kézikönyve

2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek (...folytatás)

Divergens Gondolkodás Tesztek

A divergens gondolkodás mérésére gyakran alkalmazott Torrance Teszt megbízhatóan alkalmazható teszt, ám az a kritika éri, hogy a hipotetikus problémák, melyeket felsorakoztat, nem bizonyítottan hasonlatosak a valós életben megjelenő problémákhoz (Torrance, 1966; Tóth, 2010). A kreatív folyamatban központi szerepet betöltő divergens gondolkodás iskolai kontextusban történő vizsgálata jelentős, hiszen pedagógiai szempontból fontos információ a tanulókról ennek a gondolkodásnak a jelenléte és mértéke. Nagy elemszámmal, hatékonyan működő méréshez az online diagnosztika ad megfelelő lehetőségeket (Pásztor, 2015).

Csapó Benő és Pásztor Attila Kombinatív és Divergens Gondolkodás Tesztje az eDia (Elektronikus Diagnosztikus mérési rendszer) része. Az eDia a Szegedi Tudományegyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportjának Diagnosztikus mérések fejlesztése című projektje keretében kidolgozott, országosan használt, online, interaktív tesztrendszer. Ennek keretén belül lehetővé válik a hazai intézmények számára is, hogy mérjék már az óvodások és az iskolás korosztály matematikai, természettudományi, olvasási képességeit elektronikus módon. E területek a fő célját jelentik a programnak, de más területekre is kiterjed az értékelés. „A kombinatív képesség, kombinatív gondolkodás az emberi értelem egyik legérdekesebb funkciója, […] sokféle intellektuális tevékenységgel kapcsolatba hozták, meghatározó szerepet tulajdonítottak neki a különböző alkotótevékenységekben, újításokban, felfedezésekben és a fantázia működésében.” (Csapó és Pásztor, 2015, 367.)

A kombinatív képességre a problémamegoldásban, a hétköznapi és a tudományos tevékenységekben és minden olyan helyzetben szükség van, amikor előre meghatározott elemekből feltételek mentén kell minél több lehetőséget felsorakoztatni. A kombinatív képesség mérésére alkalmazott papíralapú feladatokat sikerrel, megbízhatóan vitték át elektronikus platformra. A divergens gondolkodást mérő feladatok esetében a korábbi, már jól működő feladatok felhasználásával hozták létre a tesztet (Pásztor, 2015, idézi: Barkóczi és Zétényi, 1981; Torrance, 1966; Wallach és Kogan, 1965).

A divergens gondolkodásra vonatkozó feladatok között volt a „szokatlan használat feladat”, melyben egy hétköznapi tárgy (pl. kartondoboz, tégla) minél több, érdekesebb és szokatlanabb használati lehetőségeit kell megadnia a válaszolónak. Egy másik feladattípusban, a „felsorolási feladatban” minél több dolgot kell felsorolni, amely megfelel a feltételnek, így például ilyen instrukcióval találkozhattak a kitöltők: „Sorolj fel minél több dolgot, ami éget!” A harmadik feladattípus a „képinterpretáció feladat”. Ennek megoldása során egy látott képről kell minél érdekesebb lehetőségeket felsorolni arra vonatkozóan, hogy az mit is ábrázolhat (Pásztor, 2015). A Kombinatív és Divergens Gondolkodás Teszt használatának előnye, hogy általa kimutathatóak az ezekben a képességekben nyújtott korosztálybeli különbségek is, a 3-4. évfolyamtól egészen a gimnáziumi évfolyamokig A pedagógusok és tehetséggondozók számára fontos információk nyerhetők a teszt által a diákok gondolkodására, kreatív potenciáljára vonatkozóan.

Kreatív Gondolkodás Teszt – Test for Creative Thinking Drawing Production (TCT-DP)

A képelemek, plasztikai egységek vagy épületelemek összerendezésének képességét nevezzük komponálásnak. Ez a képesség valójában tevékenységek bonyolult rendszere, amely számos vizuális tevékenységet is működtet. Vizsgálata nem ehhez mérten bonyolult, s legtöbbször képek, szobrok és épületek esztétikai szempontú megítélése során mint az egyik elemzési szempont szerepel a kompozíció minőségének bírálata. Saját vizsgálatainkban egy kísérleti helyzetben figyeltük meg a komponálási képesség működését: a jelalkotás és jelértelmezés – adott jelekből képek építése során. Ezeket a részképességeket, melyeket a vizuális kreativitás fontos összetevőinek tartanak, egy, a magyarországi használatra általunk adaptált mérőeszköz, a Kreatív Gondolkodás Teszt / Rajzi Feladat (Jellen és Urban, 1989, 1982, röviden: TCT) segítségével vizsgáltuk (Kárpáti és Gyebnár, 1996, 1997). A tesztfeladat az adott, sokféle módon kiegészíthető, egyszerű képelemek egységes kompozícióba foglalása nem számít újdonságnak, viszont a képelemek megformálása, elrendezése és a tesztfelvétel, illetve az értékelés módszerei érdeklődésre tarthatnak számot.

A szerzők szándéka szerint ez egy kultúrától független és a kultúrákat tisztességesen tekintetbe vevő (nehezen lefordítható kifejezésükkel: „culture-fair”), a világ minden részén használható kreativitásmérő eszköz. Ezt a kijelentést arra alapozták, hogy a világ több kultúrájában alkalmazták a tesztet. Így például Kamerunban, Kanadában, Németországban, Magyarországon, Indiában, Olaszországban, Nigériában, Kínában, a Fülöp-szigeteken, a Dél-afrikai Köztársaságban, Nagy-Britanniában, az Amerikai Egyesült Államokban és Zimbabwében (Kárpáti, 2003).

A teszt különlegessége, hogy egyaránt alkalmas a figuratív módon, „realistán” ábrázoló és az absztrakciót kedvelő gyermekek és fiatalok vizsgálatára, hiszen az ötletesen elrendezett képelemekből bonyolult szerkezetű minta és a legköznapibb elemeket felvonultató kép egyaránt építhető. A rajztanárok és művészek kiemelik, hogy a teszt abban is jobban közelít az elmélyültebb alkotási folyamathoz, hogy nem kívánja számtalan – esetleg azonos elemekből álló – kép gyors létrehozását, ami a legtöbb manapság használatos vizuális alkotómódszertől idegen (Kárpáti és Gyebnár, 1997).

Az esztétikai nevelés számára a teszt tartalmi validitásához a következő sajátosságai is hozzájárulnak:

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.2. A portfólió mint a vizuális alkotások értékelési módszere