A tehetség kézikönyve

2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek (...folytatás)

2.6.9.8. ábra. A CDT teszt négy feladatának megoldásai

A CDT-t folyamatosan használjuk vizuális nevelési kísérletek eredményességmérésekor mint a rajzi képességeket sokoldalúan vizsgáló feladatsort (Kárpáti, 1992, 1997b, 2005). Talán azért, mert nem európai szerző műve, a CDT képes elszakadni attól a sok évszázados meggyőződéstől, hogy a perspektivikus ábrázolás ismerete mindennél pontosabban jelzi a rajzi képességek magas színvonalát. Mivel az eszközhasználat, a kifejezőerő és a komponálás színvonala épp olyan fontos értékelési szempont, mint az arányok élethűsége, a fények és árnyékok helyes elosztása vagy a térábrázolás, a kisebbeknek is van esélyük a jó teljesítményre.

Mivel a teszt legfontosabb célja a kiemelkedő rajzi teljesítmény felfedezése, megnéztük, hogyan alakulnak a fiúk és lányok eredményei a legmagasabb összpontszámot elért 10%-ban. A kiemelkedően magas pontszámot szerzett tanulók között valamennyi korosztályban szinte azonos számban vannak fiúk és lányok – a vizuális képességek magas szintje tehát mindkét nemben jelen van. Megfigyelhetjük, hogy minél magasabb az összteljesítmény, annál jobb a negyedik, szabad témaválasztású rajz minősége. A fantáziarajz elkészítése nem okozott problémát azokban a korosztályokban sem, amelyek – a rajzi törés elméletének hívei szerint – már nem képesek a fiatalabbakhoz hasonlóan magas színvonalú, szabad témájú rajzok készítésére. A rajzok esztétikai szintjében az eredmények minden korosztálynál közel azonosak. A fiúknál a legjobb eredmény 10-11 éves korban figyelhető meg, a lányoknál 12 éves korban. A fiú- és lánytanulók közötti különbségek a legnagyobbak a textúra (az anyagminőséget jelölő felületábrázolás) és a kontrasztok alkalmazásán alapuló egyensúly alkalmazása terén. A lányok mindkét itemben sokkal jobban teljesítenek. Ha van jellegzetes „fiatal lány stílus”, az a gondosan kidolgozott, a szín- és fény-árnyék kontrasztok erőteljes hatásán alapuló rajz.

A négy értékelési kritérium összefüggésének vizsgálatainál az eredmények az első három feladatnál egyértelműen igazolják, mennyire valósak a művészeti felsőoktatási intézmények felvételi feladatait összeállító szakértők problémái, akik a technikai ismeretek számonkérése és az originális megoldások díjazása között ingadoznak. Igen nehéz olyan feladatot adni, amely mindkét komponenst egyenlő arányban juttatja érvényre. A „Hangulat” és az „Originalitás” komponensek elkülönülése azt is jelzi, hogy az átlagos képességű alkotó hajlamos arra, hogy biztosra menjen – erős hangulati hatásra törekedve kevésbé originális megoldásokat alkalmaz.

A mesterségbeli tudást mérő és a kreatív alkotókra jellemző jegyek (melyek a művészek között nyilván nem zárják ki egymást), a fiatalokból álló mintában elkülönült faktort alkotnak. Ez azt jelenti, hogy az originalitáshoz igen gyakran szerény ábrázolóképességek társulnak, a kifejezés vágya pedig nem találkozik a megfelelő eszközökkel.

Előző oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.2. A portfólió mint a vizuális alkotások értékelési módszere