A tehetség kézikönyve

2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek (...folytatás)

A rajztanítással kapcsolatban leggyakrabban emlegetett tevékenység vizsgálatára számos lehetőség kínálkozik – ezek legtöbbje szakértői konszenzuson alapuló, nehezen leírható ízlésítélet. Az alább bemutatandó Clark Rajzi Képességek Teszt (a továbbiakban: CDT) a lélektanban megkövetelt mérési pontosságot és megbízhatóságot próbálja ötvözni a művészetpedagógiai értékelést jellemző érzékenységgel. A CDT-t a vizuális tehetség természetét vizsgáló amerikai kutatás számára dolgozta ki Gilbert Clark. Vizsgálatai, melyeket a teszttel végzett, bebizonyították, hogy a vizuális tehetség, akárcsak az intelligencia, normál eloszlást mutat (Clark, 1989). A későbbiekben a tehetséges gyerekek kiszűrését szolgálta a rajzi tagozatokra, nyári intenzív fejlesztő programokra és a szakirányú felsőoktatásba jelentkezők közül. Tapasztalataink szerint a teszt kitűnően alkalmas kamaszok rajzi képességeinek felderítésére, hiszen először kötött, majd félig szabad, végül teljesen kötetlen témájú alkotások készítését kéri, s így lehetőséget ad a ritkábban rajzolóknak a feloldódásra. A kötött (a teszt összeállítója által meghatározott) témák hasonlóak a kamaszok spontán ábrázolásaiban (firkáiban, terveiben) megjelenőkhöz. A rajzokhoz csak grafitceruza használható, ezért a technikában való járatlanság nem szab gátat a kifejezésnek, és az alkotások rövid idő alatt elkészíthetők.

2.6.9.7. ábra. A TCT-teszt két megoldása: általános iskolás realista és egyetemista, absztrakt stílusban rajzoló fiatal képkiegészítése

A CDT az új, a pszichológiában elvárt pontosságot a vizuális nevelésben is meghonosító „rajzi tesztelmélet” egyik első és az amerikai művészetpedagógiában igen széles körben alkalmazott produktuma. Elveti a szigorúan szabályozott, formális feladatokat, de megtartja a rajzok minősítésének évszázadok alatt kialakult néhány kritériumát. Olyan témákat választ, amelyek lehetőséget adnak ötletes, egyéni megoldásokra, mégis viszonylag objektíven értékelhetők – tehát elegendő technikai problémát is tartalmaznak. Előnye, hogy módot ad a spontán és irányított ábrázolások összevetésére, hiszen a három adott témájú feladat mellett egy nyitott, szabad témaválasztású alkotást is kér. (Az értékelés kritériumait és az egyes minőségi szintekért adható pontszámokat közli: Kárpáti, 2005; Kárpáti, előkészületben.)

1. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzold le egy érdekes ház képét úgy, mintha az utca túloldaláról néznéd!

2. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzolj le egy embert, amint igen gyorsan fut. Készíts olyan jó rajzot, amilyet csak tudsz!

3. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzold le magadat, amint a barátaiddal játszol az udvaron!

4. feladat: Az alábbi négyszögbe rajzolj bármit, ami eszedbe jut. Használd a fantáziádat, készíts olyan érdekes rajzot, amilyet csak tudsz!

A rajzok minősítésére Gilbert Clark olyan, viszonylag objektíven megítélhető jellemzőket választott, mint az érzéki minőségek (sensory properties), a formai jegyek (formal properties), a kifejezőerő (expressive properties), a technikai jegyek (technical properties). A faktoranalízis igazolta az egyes, összetartozónak vélt itemek szoros összefüggéseit: a formai jegyek és a technikai jegyek egy faktort alkotnak. Ez a „rajzkészség” faktor szorosan kapcsolódik az érzéki minőségeket mérő itemek faktorával, és némileg lazábban a kifejezőerővel. Az egyes részkritériumokra a maximális 5 pontot csak a tehetséget eláruló, kiváló megoldásokra lehet megadni. A korrekt, hibátlan, de nem különösebben egyéni ábrázolásokra – amelyek a rajzórán egészen biztosan ötös osztályzatot kapnának – minden kritériumban csak 4 pont adható.

A teszt validitásának vizsgálatára a szerző, Gilbert Clark érdekes módszert választott. A négy feladatban nyújtott összteljesítményt korreláltatta a kísérleti személyek szakértők által, pontértékben kifejezett művészi teljesítményszintjével, amelyet rajzi portfólió értékelésével kaptak. Más művészeti területeken alkotókból és előadóművészekből álló mintákban megfigyelték, hogy az esztétikum létrehozásában bizonyítottan jártasak – az elismert, jó táncosok, színészek, írók – CDT-tesztjei jobbak voltak, mint átlagos képességekkel rendelkező, hasonló műveltségű és szociális hátterű kortársaiké (Clark, 1984; Clark és Zimmerman, 2004). A teszt alkotója szerint ennek az az oka, hogy a teszt nem tartalmaz kivételes vizuális teljesítményt kívánó feladatokat, viszont a képzelőerő, az expresszivitás, az egyéni megoldások preferálása mindegyik feladat megoldásakor előnyt jelent.

A CDT-teszt a vizuális képességek mérésének hasznos eszköze lehet 6–18 éves korig. Feladatai alkalmasak arra, hogy kimutassák az átlag feletti teljesítményt. A három, kötött témájú feladatot követő szabadon választott témájú ábrázolás lehetőséget ad a kétféle teljesítmény összevetésére, de arra is, hogy a gyermek korosztályok „privát ikonográfiáját” megismerjük. Megmutatja, milyen motívumokat, tartalmakat ábrázolnak szívesen a gyermekek és a kiskamaszok. A magyar vizsgálatokban (1993–2000) ezzel a teszttel is igazoltuk, hogy a kamaszkorban nem szükségszerű a rajzi teljesítményromlás („törés”), pusztán a médiumpreferencia módosulásából – a ceruzarajz helyett a géppel segített képalkotás, a testfestés, öltözködés, környezetformálás mint képi kifejezési formák előnyben részesítésétől – fakadó technikai korlátok mutatkoznak meg az egyébként ötletes, kifejező, esztétikus alkotásokon.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.2. A portfólió mint a vizuális alkotások értékelési módszere