3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS

3.2. A tehetségfejlesztő szakemberek szerepei, együttműködésük

3.2.2. Tehetségsegítő szakemberek szerepei, kompetenciái és kompetenciahatárai

3.2.2.1. A pedagógusok szerepe a tehetség felismerésében és fejlesztésében (...folytatás)

A munkaközösség-vezetők feladata az átfogó programok készítése, tanórai és tanórán kívüli gondozás, folytonosság és előrehaladás, forrásanyagok biztosítása, hatékonyság ellenőrzése.

A tehetséggondozó koordinátor feladata az össziskolai azonosító és ellenőrző programok készítése, órán (iskolán) kívüli tevékenységek koordinálása, mentorprogramok irányítása, versenyek szervezése (Balogh, 2014).

A tehetségesek oktatásához szükséges tanári kompetenciák közül kiemelhetők:

„Magasabb szintű kognitív tanítás és kérdezés.

Tantervmódosító stratégiák használata.

Speciális tantervfejlesztő stratégiák alkalmazása a gyakorlatban.

Diagnosztikus tanári készségek magas szintje.

Diák-tanácsadási stratégiák használata.” (Seeley, 1979; idézi: Balogh, 2016, 258.)

Csíkszentmihályi és munkatársai az alábbi megállapításokat tették a tehetségesek tanáraira vonatkozóan: „[…] amennyiben a tanulók a tehetségükkel kapcsolatos tevékenység közben flow-élményt éltek át, akkor az elkötelezettségük mértéke mindegyik értékelés szerint szignifikánsan nagyobb volt. Ez azért nagyon jelentős megállapítás, mert ebből arra lehet következtetni, hogy a tanárok a pedagógiai céljaikat akkor tudják leginkább elérni, ha figyelnek arra, hogy a tanulás a tanítványaik számára igazán élvezetes legyen.” (Csíkszentmihályi és mtsai, 2010, 294.) „A tehetséges fiatalok legjobban az olyan tanárt szeretik, akinek érzik a jóindulatát, a segítőkész figyelmét, és aki maga is odaadással foglalkozik a tárgyával. Ezen kívül rendszerint tevékeny, és elmélyülten foglalkozik a szakterületével az iskolai munkán kívül is. Határozott egyéniség, és a környezetére is kisugárzó lelkesedésével izgalmas tanulási helyzeteket tud teremteni. Folyamatosan erőfeszítéseket tesz azért, hogy a tanítványai kedvvel és elmélyülten foglalkozzanak a feladataikkal, és ennek érdekében arra törekszik, hogy lehetőleg minden gyerek olyan erőt próbáló feladatot kapjon, amely éppen megfelel a képességeinek, vagyis a képességeihez mérten nem is túl nehéz, és nem is túl könnyű feladatot.” (Csíkszentmihályi és mtsai, 2010, 327.)