- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
2.1.2. Intelligencia és tehetség
2.1.2.1. Intelligencia és/vagy tehetség?
1921-ben két fiatal fiú, Luis Alvarez és William Shockley kitöltött egy IQ-tesztet. A teszt a Binet és Simon által alkotott első intelligenciateszt amerikai adaptációja, a Stanford–Binet-teszt volt. A vizsgálat eredménye ezúttal nem az iskolaalkalmasság megítélését szolgálta: az amerikai változat készítője, Lewis Terman használta az újszerű eszközt, hogy a segítségével „zseniket” válasszon ki, akiket aztán hosszan nyomon követve, várható kiemelkedő sikereiket dokumentálva támassza alá az IQ-tesztek érvényességét és társadalmi hasznosságát. A fiatal Luis és William nem érték el a Terman által megkívánt 135-ös IQ-szintet, később azonban mindketten megkapták a fizikai Nobel-díjat.
Az IQ-tesztek bírálói rendszeresen hivatkoznak a fenti és hasonló eredményekre. A tesztek hívei viszont azt emelik ki, hogy bár a kiválasztottak – vagy ahogyan Terman neve után játékosan nevezték őket, „the Termites”, vagyis a termeszek – között nem akadt Nobel-díjas, összességében mégis kiemelkedő sikereket értek el a legkülönfélébb területeken.
Terman a kor intelligenciáról vallott uralkodó felfogásának megfelelően meg volt győződve arról, hogy az intelligencia egyfelől egydimenziós, másfelől örökletes. Ez a Galtontól eredeztethető felfogás feltételezi egy minden területen megjelenő
Emellett feltételezték, szintén Galton nyomán, hogy az általános intelligencia alakulásában a géneknek van döntő jelentőségük, a környezet szerepe elhanyagolható. Terman a „Genetic studies of genius”, vagyis a „Zsenialitás genetikai vizsgálata” nevet adta a kutatásának, ezzel is kifejezve, hogy egy örökletes tulajdonság hosszú távú hatására kíváncsi. Ezzel összefüggésben feltételezték azt is, hogy az intelligencia bármilyen korán mérhető, hiszen a környezet nem befolyásolja, ennélfogva pedig a „zsenialitás” is azonosítható már egészen fiatalon.
Az időközben nyert szakmai eredmények nyomán ezek a nézetek részben finomodtak, részben megcáfolódtak. Így ma már tudjuk, hogy az intellektuális képességek sokat változhatnak – legalább – a kamaszkor végéig, a tehetséget pedig ma már nem szükségszerűen azonosítjuk – önmagában – a magas IQ-val. Ugyanakkor, legalábbis úgynevezett kognitív tehetségek esetében, a magas intelligencia sokszor ma is a tehetség egyik indikátora. Sajnos azonban nem találunk nagy egyetértést a tekintetben, hogy mit is értsünk egyáltalán intelligencián.
Pszichológusok az elmúlt bő 100 évben számos különböző meghatározással álltak elő, mint például a teljesség igénye nélkül a következőkkel:
„veleszületett általános kognitív hatékonyság” (C. Burt);
„az a képességünk, amelyet akkor használunk, amikor nem tudjuk, mit tegyünk” (J. Piaget);
„az új követelményekhez való szellemi alkalmazkodóképesség” (W. Stern);
„az egyén összegződött vagy globális képessége arra, hogy célszerűen gondolkodjék és hatékonyan viszonyuljon környezetéhez” (D. Wechsler).
Következő fejezet: >>> 2.1.2.2. Általános intelligencia vagy speciális képességek?