4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN

4.2. a határon túli Tehetségsegítés gyakorlata

4.2.1. Tehetségsegítési helyzetkép a határon túli magyarok lakta területeken

4.2.1.5. Egyéb országok tehetséggondozási tapasztalatai a magyar nyelvű oktatás tekintetében

4.2.1.5.1. Horvátországi helyzetkép (...folytatás)

(http://en.sci.hr)

Tudománynépszerűsítő tevékenységüket számos kutatóintézet segíti, többek között a višnjani Csillagvizsgáló és az Asztronómiai Társaság. Főleg tudományos előadásokkal, távcsöves égboltvizsgálatokkal gazdagítják a tehetséges fiatalok világképének fejlődését. Minden korosztállyal szívesen foglalkoznak – az egyetemistákat is beleértve. Nem kizárólag az azonosított tehetségekkel törődnek, sokszor fogadnak különböző fogyatékkal élő gyermekcsoportokat is. A társaság 53 férőhelyes kollégiummal is rendelkezik, és az egyik általános iskola tantermeit is használhatják tudományos diáktáboraik lebonyolításakor. A gyerekek mellé mentorokat rendelnek, és egyéni projekteken dolgozhatnak.

A horvátországi oktatás és tehetséggondozás magyar vonatkozásai

A mintegy 20 000 fős magyarság 70%-a Nyugat- és Kelet-Szlavóniában, Eszék környékén, az úgynevezett Drávaszögben lakik. E területeken kívül a magyarság csak Zágrábban és környékén, valamint a tengermentén van jelen, igaz statisztikailag csekély számban. Ezen a vidéken régebben sem volt sokkal rózsásabb a helyzet. 1910-ben 106 ezer (4,1%), 1921-ben 70 ezer (2,7%) volt a horvátországi magyarok száma.

Az 1990-es új horvát alkotmány szerint Horvátország „a horvát nép nemzeti állama és az őshonos: szerb, cseh, szlovák, olasz, magyar, zsidó, német, osztrák, ukrán, ruszin és más nemzeti kisebbségek állampolgársággal rendelkező tagjainak állama, akiknek szavatolt az egyenjogúsága a horvát nemzetiségű állampolgárokkal, valamint nemzeti jogaik megvalósulása az ENSZ és a szabad világ országainak demokratikus elveivel összhangban.” A Horvát Állam több nemzetiségi törvénnyel is rendezte a kisebbségi, nemzetiségi iskolák státusát. Gyakorlatilag az óvodától a középiskoláig lehetővé vált az anyanyelven folyó képzés. Az intézkedés legfőbb erényei közé tartozik a pozitív diszkrimináció, ugyanis a nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatást a horvátnál kisebb létszámú csoport, tagozat részére is lehet szervezni. A fent idézett passzusok különös jelentőségét a horvát–szerb háború utáni helyzet adja, hiszen a többi nemzetiség elfogadása részben alacsony aránya és a történelmileg kialakult jó viszony miatt alig okoz nehézséget. Kisebbségi oktatási szakértők szerint is elég jól működő rendszere alakult ki a nemzetiségi oktatásnak, amely három szinten és változatban működik:

Az „A” modell szerint a teljes oktatás a kisebbség nyelvén történik, de emellett kötelező a horvát nyelv és irodalom tantárgy oktatása is.

A „B” modell szerint a természettudományos tárgyak oktatása horvátul, míg a társadalomtudományhoz kapcsolódóké a kisebbség nyelvén zajlik, emellett a horvát nyelv és irodalom tantárgy oktatása kötelező.

A „C” modell szerint a teljes oktatás horvát nyelven, de heti 2–5 óra az adott kisebbség nyelvén zajlik, célja a kisebbségi kultúra megismertetése és az anyanyelvápolás.

Az adott kisebbség települési arányától, illetve az iskola vonzáskörzetében élő kisebbségek számától és a szülők igényeitől függ, hogy az adott intézményben melyik modellt alkalmazzák. Nem egy esetben az iskola igazgatójának jóindulata is szükséges az oktatás beindításához és zavartalan működéséhez. Természetesen az oktatásügy centralizált jellegéből adódóan meghatározó a minisztérium szerepe is, azaz támogatja-e pénzügyileg az adott iskolában valamelyik modell alkalmazását.

A magyar nyelvű iskolarendszer 1918 előtt sem volt túl fejlett Horvátországban. Középiskolai oktatás nem is volt. Az a kevés – jómódú polgári családokból származó – magyar diák, akinek sikerült leérettségiznie a szerb/horvát tannyelvű gimnáziumokban, az impériumváltás után eleinte külföldi; magyar, osztrák és német egyetemekre iratkozott be. A horvátországi magyarság nagy része eredendően szórványban élt, asszimilációja már az első világháború előtt is erőteljes volt. A Julián Egyesület, a MÁV és a reformátusok 1914-ben még 82 iskolában folytattak magyar nyelvű oktatást mintegy 12 ezer tanulóval. A második világháború befejezésétől az 1970-es évekig még bő ezernyi diák tanulhatott magyarul. Ez a szám az 1980-as évek végére 700 alá csökkent, és mindössze 14-15 iskolára korlátozódott. A szórványban anyanyelvápoló tanfolyamokat az 1967/1968-as tanévtől kezdtek szervezni az időközben megszűnt anyanyelvi oktatás pótlására. 25-30 iskolában heti 2-3 órában folyt a magyar nyelv és kultúra (hagyományok, dalok, táncok) tanítása 1000 körüli tanulólétszámmal (vö. Arday, 1994).

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 4.2.1.5.2. Szlovéniai helyzetkép