4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN

4.3. Tehetségprogramok: nemzetközi tendenciák a tehetségnevelésben

4.3.2. Tehetségprogramok a tehetségpedagógia nemzetközi gyakorlatából: néhány ország példája

4.3.2.2. Kazahsztán és Észtország

A volt Szovjetuniót egy sor kettősség jellemezte a tehetséges személyek társadalmi kezelése terén. Egyrészt a szocialista ország élen járó volt a különleges képességű személyek pszichológiai jellemzőinek kutatása és a tehetségfejlesztés terén, másrészt tíz- és százezerszámra pusztította el a tehetséges személyeket (is) a sztálini börtönökben és lágerekben. Ugyancsak: a hatalmas ország a története során egyrészt óriási számban tudott utat nyitni a hátrányos helyzetből érkező tehetségek számára, egyfajta társadalmi egyenlőséget és igazságosságot biztosítva ezáltal, másrészt kutatási adatokból tudjuk, hogy az akadémikusan elit tehetséggondozási programokban aránytalanul magas számban voltak jelen a társadalom akkori vezető rétegeinek – politikusoknak, tudósoknak, magas rangú katonáknak és más privilegizált társadalmi csoportokhoz tartozó személyeknek – a gyermekei (Szegal, 1988).

Mint arról számos dokumentum tanúskodik, a hruscsovi enyhülés időszakától kezdve a Szov­jetunióban a természettudományos tehetségek azonosításának és fejlesztésének zászlóshajójaként működtek a speciális matematikai, informatikai és hasonló tehetségiskolák (Marushina és McGee, 2015). Noha ezek 1962/1963-as megindulását 1958-tól kezdve sokéves politikai és társadalmi vita előzte meg, amelynek középpontjában éppen az oktatási egyenlőség és igazságosság elvének kérdése állt (Dunstan, 1975), Hruscsov döntésével a szovjet tehetségiskolák nagymértékben hozzájárultak a Sztálint követő időszak új technológiai vezető rétegének kineveléséhez.

A Szovjetunió szétesését követően az egyes tagországoknak egyrészt módjuk volt a szovjet tehetséggondozás hagyományait követni, hiszen ez gazdag alapot biztosított a továbblépéshez is, másrészt módjuk nyílt olyan új utakat keresni a tehetségnevelés terén, amilyenekre a szocialista idők során, a szovjet birodalom kevés önállósággal rendelkező tagjaiként nem volt lehetőségük. A különféle országok különféle utakat választottak ezen a téren.

Kazahsztán számára a hagyományos lehetőségek folytatása mellett fontos volt egy új technikai-gazdasági réteg gyors kinevelése, részben a volt Szovjetunió meghatározó államától, az utód Oroszországtól való minél gyorsabb távolodás, függetlenedés érdekében. Ezért követve a szovjet tehetséggondozás hagyományait, de immár önálló nemzeti alapokra helyezve, a saját nemzeti célok elérése érdekében többféle tehetséggondozó iskolarendszert hoztak létre, amelyek közül ki-emelkedő jelentőségű a Nazarbajev elnökről elnevezett tehetségiskolák hálózata. A Nazarbajev-iskolák erősen szelektív akadémikus középiskolák, amelyekben kiváló képességű tanárok oktatják a gyerekeket. Bár az iskolák elsősorban természettudományos tehetségek nevelésére koncentrálnak, a nyelvi és társadalomtudományi területek is fontosak. A soknemzetiségű, de kazah és orosz etnikai dominanciájú Kazahsztánban a társadalmi harmónia, az igazságosság, ugyanakkor a kulturális önazonosságok támogatása miatt is állandó oktatásügyi kérdés az oktatás nyelvének kérdése. E problémakör megoldása érdekében az ország egy nemzetközileg is szokatlanul merész és kreatív megoldást választott a kötelező iskolázás – tehát nem csak a tehetséggondozás – terén: a háromnyelvű oktatást. Ennek lényege az, hogy a tanulók egyes tantárgyakat kötelezően kazahul, másokat oroszul, míg megint másokat angolul tanulnak az iskolákban. Míg az első két nyelvi terület körébe a nemzeti kulturális érdekeltségű tantárgyak tartoznak elsősorban (irodalom, történelem, földrajz stb.), addig az angol nyelven zajló oktatás a természettudományos tantárgyakat fedi le, ezzel is elősegítve azt, hogy az ország következő generációi problémamentesen tudjanak kapcsolódni a globalizált technológiai világ vezető gazdaságaihoz, miközben megőrzik nemzeti nyelvi identitásukat is. A Nazarbajev-iskolák deklarált célja a jövőbeni kazah nemzeti értelmiség és vezető réteg gyors kinevelése, amely szoros együttműködésben, ugyanakkor versenytársaként is képes működni a világ fejlett nyugati és kelet-ázsiai társadalmainak, gazdaságainak.

A Nazarbajev-iskoláknak két további fontos funkciója is van. Egyrészt ezek az oktatási intézmények biztosítják a 2010-ben megnyílt, nemzetközi szinteken is jegyzett Nazarbajev Egyetem legfőbb hallgatói utánpótlását. Ezt az egyetemet kifejezetten annak érdekében hozták létre, hogy az ország legalább egy nemzetközileg is versenyképes felsőoktatási intézménnyel is rendelkezzen, amely egyrészt bekapcsolja az országot a nemzetközi felsőoktatás és tudományos kutatás élvonalának vérkeringésébe, másrészt mintát ad az ország összes többi egyetemének, egyben versenyhelyzetbe is hozva őket az oktatás minőségének terén. Vagyis az elemi oktatást követően a Nazarbajev elnökről elnevezett akadémikus középiskolák rendszere, majd az ehhez szorosan kapcsolódó Nazarbajev Egyetem egyfajta vertikális, szelektív és akadémikus értelemben elitista tehetséggondozási rendszert alkot a kazah oktatásügyön belül. Másrészt a Nazarbajev-iskolák és az egyetem integrált rendszere szolgál a kazah oktatásügy reform-erőfeszítéseinek mintaadó intézményeiként. Az önállóvá vált kazah oktatásügyön belül a tehetségnevelés deklarált módon a teljes kazah oktatásügyi reform motorja és zászlóshajója egyben (Yakavets, 2014). Az ezekben az oktatási intézményekben kiérlelődő pedagógiai tapasztalatokat kívánják – persze mindenütt a helyi, intézményi viszonyokhoz, lehetőségekhez adaptálva – elterjeszteni Kazahsztán-szerte az oktatásügyben, ezzel fejlesztve a kazah oktatásügy egészének minőségét.

Egy másik utódállam, Észtország egészen más utat választott. Itt inkább egy horizontális és demokratikus, egyes elemeiben a tehetségesek önszelekciójára építő rendszert hoztak létre, az úgynevezett hobbiiskolák rendszerét (Gordon Győri, 2018). Ezek az állami törvények által létrehozott és törvényi szabályozással működtetett nemformális oktatási programok, illetve intézmények a formális, főáramú oktatás kiegészítő formáiként működnek, lehetőséget biztosítva a fiatalok számára arra, hogy érdeklődésük bizonyos területein szisztematikusan fejlesszék magukat. Noha a hobbiiskolának nevezett rendszer nem deklaráltan tehetséggondozó céllal született meg, kiválóan alkalmas a tehetségek azonosítására és fejlesztésére is, hiszen szabadidejükben elsősorban azok a gyerekek választják ezeket a kiegészítő oktatási formákat, illetve ezeknek bizonyos tematikus területeit, akik különösen érdeklődők, elhivatottak, motiváltak abban, hogy az adott területen az iskolai lehetőségeket meghaladóan fejlesszék magukat.

Következő fejezet: >>> 4.3.2.3. Izrael és Ausztria