4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN

4.3. Tehetségprogramok: nemzetközi tendenciák a tehetségnevelésben

4.3.2. Tehetségprogramok a tehetségpedagógia nemzetközi gyakorlatából: néhány ország példája

4.3.2.5. Törökország

Mint a világ más országaiban is, az Oszmán Birodalomban, majd a világi Törökországban is számos formája alakult ki a tehetségazonosításnak és tehetségfejlesztésnek: speciális osztályok, iskolák, délutáni és hétvégi programok, a tehetséges tanulókat az egyetemi képzéssel összekapcsoló tehetségpedagógiai programok ugyancsak nagy számban voltak jelen a 20. században Törökországban. Azonban mint a legtöbb országban, a formális oktatáson belüli tehetségképzések és az azon kívüli extrakurrikuláris fejlesztések párhuzamosan zajlottak – és többnyire zajlanak a mai napig is – Törökország-szerte, nem kapcsolódtak össze egymással, és így véletlenszerű maradt, hogy melyik mennyiben erősíti (vagy akár gyöngíti) a másik képzési terület hatásait. A 2000-es évek elejétől ezen az állapoton kívántak változtatni az Anadolu Egyetem munkatársai, Sak professzor vezetésével.

Az általuk kidolgozott Nevelési Programok Tehetséges Diákoknak (EPTS, Education Programs for Talented Students) ugyanis úgy épül fel, hogy minden pontján illeszkedik a gyerekek iskolai tananyagához, miközben az 5–8. osztályosoknak tartott hétvégi és nyári programjaik ahhoz képest gazdagító és gyorsító jellegű fejlesztést kínálnak a tehetséges tanulók fejlesztésében a matematika és a természettudományok terén (valamint nagy hangsúlyt helyez a személyiségfejlesztésre is). Az iskolai tanulmányok és az EPTS harmonizációja azért oldható meg, mert az extrakurrikuláris programban részt vevő tanulók általában speciális természettudományos tehetségfejlesztő iskolák vagy tagozatos osztályok tanulói, akik gyorsabban elvégzik a tananyagot, mint nem tagozatos társaik, és így a tanév során felszabaduló időben az EPTS-t végzik el. Így tulajdonképpen a tanulók egy nemformális képzési programon is részt vesznek a formális oktatási rendszer keretei között.

Az EPTS fontos jellemzője, hogy tanárképzési tréning is tartozik hozzá (ami nem tipikus a nemformális, extrakurrikuláris tehetségprogramok esetében), valamint hogy a szülőket is képzik: szemináriumokat és egyéb programokat szerveznek a tehetséges gyerekek nevelése és hasonló témakörökben.

Miközben a program során mindenekelőtt a tanulók akadémikus ismeretrendszerét gazdagítják, minden egyes tudáselem esetében három komponens fejlesztését tartják szem előtt: a gyerekek analitikus gondolkodását, kreativitását, illetve praktikus képességeit fejlesztik (ez utóbbi esetben azt, hogy megszerzett új tudásukat és képességeiket hogyan tudják gyakorlati helyzetekben alkalmazni).

Ez az összefoglaló nagymértékben támaszkodik a következő publikációra: Gordon Győri János (2016). Gazdagítással ötvözött gyorsítás: Egy innovatív tehetséggondozó program Törökország-ban. In Gordon Győri J. (szerk.), A tehetséggondozás világa: 15 ország jó gyakorlata a tehetség-gondozásban. Budapest: CSINI, 105–113. E közlemény elkészítésében pótolhatatlan segítséget nyújtott prof. dr. Ugur Sak, a törökországi Anadolu University professzora, a jelen fejezetben is bemutatott program kidolgozója és szakmai vezetője.

Következő fejezet: >>> 4.3.3. Összegzés. Visszatérő témák és tendenciák a tehetséggondozás nemzetközi gyakorlatában