1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG

1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig (...folytatás)

Az OTDK kezdetét a korabeli hivatalosság 1952-re tette mint e diákköri mozgalom indulását Magyarországon, és az „élen járó szovjet tudomány” tapasztalatainak átvételével magyarázta azt, s az ugyanebben az évben a diákkörökkel kapcsolatos miniszteri utasításhoz (85-0111/1952) kötötte születésüket. Az OTDK mindig is kiemelten figyelte és gondozta a tehetségeket.

A „Ki miben tudós?” vetélkedőt a Magyar Televízió első ízben 1964-ben rendezte meg matematikából. Azután 1966-ban, 1968-ban, majd hosszabb szünet után 1984-ben került sor ismét a nyilvános vetélkedőre. Mint minden verseny, ez is több fordulóban zajlott, lehetőséget adva a tehetségek bemutatkozására.

Az 1969-ben indult „iskolakísérletek” már kiemelten figyeltek a tehetségek nevelésére. Az első kísérleti iskola az 1969-ben elindított, majd 1978-tól iskolakísérleti kutatóhelyként működő, Gáspár László nevéhez köthető szentlőrinci iskolakísérlet volt. Kiindulópontját a szocialista munkaiskola kialakítása jelentette, szándéka szerint a társadalmi tapasztalatok, elvárások iskolai megjelenítésére törekedett. A szentlőrinci iskolakísérlet fő irányait a tanítás-tanulás, termelés-gazdálkodás, az iskolások politikai közéleti tevékenysége, szabadidős elfoglaltságok képezték (Gáspár, 1984). Akkoriban újításnak számító érdeme volt, hogy megváltoztatták az iskolai időszerkezetet, komplex tárgyakat hoztak létre, átfogó tevékenységeket kínáltak, és nagy szerepet szántak a diákok önigazgatási, önkormányzati feladatainak is.

Fontos megemlíteni az 1978-as tantervi reformot, mely az iskolarendszerű tehetséggondozás alapjait támogatta a tagozatok, fakultációk engedélyezésével.

1979-ben mintha már megmozdult volna valami. Kaposváron a Somogy Megyei Tanács Pályaválasztási Tanácsadó Intézet hivatalos megbízást adott Harsányi István pszichológusnak az intézet tehetségvédelmi munkájának elősegítésére. Ugyancsak ennek az intézménynek a kezdeményezésére indult tehetségvédelmi munka Kaposvár egyik gimnáziumában és az ottani Tanítóképző Főiskolán.

Szolnokon a Varga Katalin Gimnáziumban már a tehetségvédelem jegyében vezették be az előrehozott vizsgák rendszerét. Ennek lényege, hogy a tehetségesek egy bizottság előtt előrehozott vizsgát tesznek (rendszerint januárban), s ha ez sikeres, a további munkát együtt tervezik meg a pedagógussal, melyről a pedagógusnak kéthetente, az osztály előtt havonta számolnak be. Az iskolai órákra nem kell bejárniuk. Ezen időszak alatt a középiskolai tantervet meghaladó anyagokat tanulmányoznak. A kísérlet célul tűzte ki a permanens nevelés elméleti alapjainak kimunkálását és alkalmazását az iskolai oktatásban. Bernáth József, Mihály Ottó és Páldi János (1979) a kísérlet értékei közt említik a tanulási folyamat rugalmasságát, a tanulási, művelődési lehetőségek sokféleségének kialakítását, a választási lehetőségek, a tanulók belső motivációjára, valamint a demokratikus kapcsolatokra való építés biztosítását az oktatási folyamatban. Széles körű együttműködést kezdeményeztek az iskolát körülvevő társadalmi környezettel, a termelőszövetkezetekkel, kulturális intézményekkel, a családdal, ezáltal a tananyag iskolán belül és iskolán kívül szerezhető ismereteinek sokoldalú integrációjára törekedtek. A kísérlet lehetőséget adott a diákoknak, hogy maguk válasszanak fakultatív tantárgyakat, illetve azokat felcserélhessék. Mód volt különböző szintű terhelés vállalására, így a tanulók egy vagy két fakultatív tárgyat tanulhattak, illetve joguk volt ahhoz, hogy egyet se válasszanak. Előrehozhatták vizsgáikat, kutatómunkában vehettek részt.

Hasonló kezdeményezésekről más megyékben is tudunk, sőt volt olyan megye (Baranya), ahol megyei szintű állásfoglalás született a tehetségesek fejlesztésének kérdésében. Sajnálatos módon azonban a hivatalos pedagógiai igazgatási fórumok és pedagógiai szaklapok bizalmatlan, ellenséges magatartást tanúsítottak a tehetségvédelem ügye iránt, és ez annak ellenére még évekig így maradt, hogy az 1982. áprilisi párthatározat már félreérthetetlenül állást foglalt a szervezett tehetségvédelem mellett.

Az 1980-as években bekövetkezett változások első jele volt az 1984-ben a tehetséggondozásról megfogalmazott javaslatterv. Ezután az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény megjelenésével szinte egy időben a neveléstudomány jeles képviselői és a pedagógiai gyakorlatban tevékenykedők is megfogalmazták a tehetséggondozásról vallott nézeteiket, a megoldásra váró feladatokat. Az 1985. évi I. törvényben megfogalmazódott, hogy az állam feladatának tekinti a kiemelkedő tehetségű fiatalok képességeinek fejlesztését és tudásának gyarapítását. Az intézmények szakmai önállóságot élveznek, és ez eredményezheti a differenciált segítségnyújtást a különböző, köztük a kiváló képességű tanulók számára. A törvény adta lehetőség utat nyit a kreatívabb pedagógiai munkára, az pedig lehetőséget teremt az átlagot meghaladó fejlődésre képes fiataloknak az oktatási rendszerben vagy speciális iskolában való képzésére. Ilyen előzmények után megindultak a magyar oktatási rendszerben a tehetséggondozás és képességfejlesztés különböző programjai, melyek átmeneti nehézségek után utat törtek maguknak. Itt említendők meg az 1980-as évek szerkezetváltó és alternatív iskolái mint a jelen tehetséggondozó programjainak megalapozói.

Az 1980-as években indultak el a tehetségkutatások, tehetségprogramok. Nagy lökést adott a munkának az 1975-ben megalakult Tehetség Világtanács, majd 1987-ben az Európai Tehetségtanács, melynek a munkájába a magyar kutatók és gyakorló pedagógusok is aktívan bekapcsolódtak. Mindkét szervezet a tehetséggel kapcsolatos kutatások, fejlesztő programok, szolgáltatások közti kapcsolatokat, információcserét, együttműködést segíti elő. Az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársai (Gefferth Éva, Herskovits Mária, később Gyarmathy Éva) a tehetség témakörével már a nyolcvanas évek elejétől foglalkoztak. Részt vettek a tehetséggondozás javaslattervének elkészítésében is. 1986-ban, majd 1990-ben az intellektuális területen megmutatkozó tehetség korai azonosítását célzó követéses vizsgálatok zajlottak OTKA-támogatással.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Pedagógiai Pszichológiai Tanszékén három évtizedre nyúlik vissza a képességfejlesztés hatékony formáinak vizsgálata. A gondolkodási és nyelvi képességek fejlődésének kutatása a nyolcvanas évek közepétől a tehetségfejlesztés témáival bővült.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek