A tehetség kézikönyve

2.6.7.5.2. Hogyan gyakoroltassuk a spontán élőbeszédet? (...folytatás)

céda szitokszót kerepel a szája,

(borzad e szóra a zeneszívű szent),

cicaszemű szeretője szerelemre várja

kénszagú sziklák közt odafent.

(4) A klasszikus retorika szerint a szónoknak öt feladata van: az invenció (a téma kiválasztása és az érvelés megtervezése), a diszpozíció (a föltalált érvek elrendezése a megfelelő sorrendben), az élokúció (vagyis a stílus, a megszövegezés), a memória (a beszéd megtanulása), valamint a pronunciáció (a kész szöveg előadása) (vö. Adamikné, 2013). Az első három feladat inkább az elméleti, a másik kettő gyakorlati területhez tartozik. A gondolatok spontán közlésekor is hasonlóan járunk el, és erre jó gyakorlás a szónoki rögtönzés technikáinak elsajátítása. A retorikai gondolkodás fejlesztésére szolgál a következő módszer:

Eszközök: A4-es papírlap, ceruza/toll + vitára, érvelésre érdemes témák kiválasztása. Pl.: Szükség van-e 11. parancsolatra? A tánc már nem románc? Tényleg nem sztár ma már az olvasztár? Stb. A témák kiválasztása kezdetben lehet a pedagógus feladata, később a tanulókkal közösen gyűjthetnek témaköröket, kérdéseket. A lényeg, hogy olyan téma köré épüljön az érvelés, amelyet az adott korosztály magáénak érezhet, és kellően provokatív ahhoz, hogy pro és kontra lehessen véleményeket megfogalmazni.

Cél: A rögtönzés gyakorlása, illetve segítő vázlat készítése.

Módszer: Adjunk a tanulónak 15-20 percet az önálló felkészülésre. A diák először hajtsa félbe az A4-es papírlapot. A papír bal hasábjába a megtartandó beszéd főbb gondolatait (a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés főbb gondolatai gócpontjait, a fontosabb érveket) vezesse be, míg a kidolgozásra a jobb oldali hasábban kerüljön sor. Ez a megoldás az átláthatóság szempontjából is fontos, egyes gyakorló retorikaoktatók tapasztalatai (Németh, 2006, 71.) ugyanis azt mutatják, hogy sok előadó nem tud tájékozódni a saját jegyzeteiben. A tanuló itt részletezheti az érvelését, fölsorolhat számadatokat, följegyezhet idézeteket, további kérdéseket tehet föl, stb. Fontos, hogy a papíron ne előre rögzített beszéd szerepeljen, hanem címszavak, mondattöredékek, kérdések, adatok, amelyeket a tanuló az adott időpillanatban állíthat össze élőbeszédbeli szöveggé! Németh (2006, 70–71.) tanácsai is megerősítik, hogy ha jó beszédet akarunk tartani, soha ne írjuk le a teljes szöveget, mert az olvasásra csábít, és mindig csak annyit írjunk le a papírra, ami ahhoz fontos, hogy eszünkbe jusson a mondanivalónk. Tanítsuk meg a diákokat arra, hogy a jegyzet legyen tömör és tagolt!

A fölkészülési idő után kérjük meg a tanulót, hogy adja elő a gondolatait. Először lehetséges időkeret nélkül, hogy a még esetleg rutintalan szónokot ne nyomasszuk fölöslegesen. A versenyeken általában a fölszólalásoknak időkeretük van (ez változó lehet: 3–6 perc között, a TEDx-előadásoknál olykor 12–18 perc), ezért fokozatosan vezessük be az időmérést, esetleg úgy, hogy a tanuló maga is lássa egy monitoron, mennyi ideje van még elmondani a szónoklatát. Ezzel egyrészt megmutatjuk a tömör fogalmazás praktikusságát és nehézségét is, másrészt fejlesztjük az időérzéket.

A tanuló kapjon folyamatos visszajelzést a teljesítményéről. Bár a hétköznapi beszédben természetesek az időnyerésre, gondolkodásra használt beszédbeli kitöltőelemek, közhelyek (pl. csak azt szeretném mondani, hogy…, szerény véleményem szerint…, stb.), a kötött szituációkban ezek inkább esetlenséget, gondolatszegénységet, bizonytalanságot sugallnak. Tudatosítsuk a tanulóban, hogy a hallgatóság hálás a rövid és tömör mondatokért, és díjazza a szemléletességet: a szólások és közmondások, idézetek használatát.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.7.5.3. Milyen területeken lehet szükség magasabb szintű nyelvi intelligenciára?