A tehetség kézikönyve

2.6.9.2. A vizuális tehetség felismerése, tehetségdiagnosztikai eszközök a vizuális nevelésben (...folytatás)

A változásokat a képen jól észreveszik.

Képekben gondolkodnak.

Rajzaikban újszerű elemek, ötletek mutatkoznak.

Az ábrázoló technikák ismerete a képzőművészeti tehetségek kibontakozásában fontos, más területen, pl. a fotós vagy multimédiaalkotó tehetségeknél tudomásunk szerint nem vizsgálták (Rostan és mtsai, 2002). Pedig a vizuális tehetség médiumfüggő: a kiváló fotós nem érvényesül, ha csak rajzolásra van lehetősége, a szobrász se biztos, hogy axonometrikus ábrázolásban jeleskedik, és aki egyáltalán nem tud rajzolni – mint például Paul Givenchy – még lehet vizuális tehetség a divat világában. A tehetségdiagnosztikában és a fejlesztésben azonban csak sokféle médiumban és műfajban dolgozva ismerhetjük fel a kiváló vizuális képességeket, melyekből tehetség fejlődhet később.

A technikai alapok nélkülözhetetlensége tehát nem egyértelmű, de a kreativitás és a tehetség összefüggéseit kevesen tagadják. A Harvard Egyetem Project Zero kutatócsoportja a korábban idézett, a tehetséggondozásban fontos U formájú görbét követő fejlődési modell megalkotói szerint azonban különböző tulajdonságokról van szó – a tehetség a kreativitás különösen magas szintje. A kreativitás és a tehetség közé sokan egyenlőségjelet tesznek. Mi úgy véljük, ezek eltérő tulajdonságok. Kutatásainkban három fajtáját tártuk fel a kreativitásnak a vizuális művészetekben: az általános kreativitást, (amely minden egészséges kisgyermek sajátja), a tehetséggel párosuló kreativitást (amely a képi nyelvet magas színvonalon használó gyermeket jellemzi) és a területspecifikus (domainspecifikus) kreativitást, amely azokat jellemzi, akik alapvetően megújították a vizuális kifejezés egy területét. Ha belátjuk, mennyire különbözik a gyermekkori ábrázoló tehetség egy terület megújításától, akkor azt is megérthetjük, miért nincs kapcsolat a gyermekkori virtuozitás és a művészi alkotóképesség között (Winner, 1997, 349.).

A képi fantázia sem csak a művészek sajátossága: nagy szerepet játszik az adott helyszínre épületformát, adott szerkezethez külső megjelenést kigondoló tervező, de a tervrajzról munkadarabot készítő mesterember mindennapi életében is. Vizuális fantáziáját használja a sebész, de a kémikus is, amikor az emberi testbe vagy egy anyag belső szerkezetébe készül beavatkozni (Freeman, 1997; Gardner, 1980; Winner, 2000).

A vizuális területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok jellemző tulajdonságai: az erős belső kontroll, a feladattudat és a kemény munka. A vizuális memória, a képi fantázia és a megfigyelőképesség olyan fontos tulajdonságok, melyek a tanulásban, munkában és a művészi alkotásban egyaránt szerepet kapnak, de az előbbi kettőben mindenkinél tetten érhetők. Az önértékelés konfrontációja a közösség ítéletével a kamaszkorban fontos része a művészi pálya alakulásának. A magunkról alkotott hiteles és pozitív belső kép egy, a Chicagói Művészeti Akadémia diplomásai között végzett vizsgálat szerint az egyik leglényegesebb (Freeman, 1994). A vizsgálatban, amely a művészek pályán maradási esélyeit kutatta, az 1963-ban diplomát szerzett évfolyamból kiválasztott 203 festő és szobrász vett részt 1980-ban. A vizsgálat szerint azok a fiatal tehetségek számíthattak tartós sikerre, akiket környezetük érzelmileg felkészített a művész sorssal járó viszontagságok elviselésére. A bensőséges családi élmények, az erős támaszt jelentő, buzdító háttér és az önállóságra utasító, a saját mércét előtérbe helyező értékítélet nélkülözhetetlen.

A tehetséggondozó munka fontos kérdése tehát, milyen személyiségvonások járnak gyakran együtt a vizuális tehetséggel, milyen magatartásformák, szokások, attitűdök jellemzik a vizuális tehetséget. Gilbert Clark és Enid Zimmerman, akik gyakorló rajztanárokból lettek világhírű kutatók, az Egyesült Államok oktatási kormányzata megbízásából tíz éven át végeztek tehetségdiagnosztikai vizsgálatokat, és gondozták a felismert tehetségeket Indiana állam nagyvárosainak elitgimnáziumaitól az indián rezervátumokon át a különböző kisebbségek lakóhelyeiig (Clark és Zimmerman, 1983, 2004).

A kutatók szerint a kiemelkedő vizuális képességek szinte mindig együtt járnak a kognitív képességek magas szintjével. A tehetséges fiatalok érettebbek társaiknál, gyakran keresik idősebbek társaságát. Érzékenyek a társadalmi problémákra, indulatosak, játékosak – s ezek a „gyermeki” tulajdonságok végigkísérik őket a kamaszkoron. A tehetség legtöbbször egy sajátos területen nyilvánul meg: van egy kedvenc téma, korán elsajátított technika, amelyben sokkal jobbak, mint a többiek, míg más témában, más eszközzel az átlaghoz hasonlót produkálnak. Vannak „univerzális” rajzvirtuózok is, de idővel ők is megtalálják azoknak a motívumoknak a körét, amelyek rajzolása során tehetségük az ügyességgel a leghatásosabb módon párosul. Az alábbiakban néhány, a tehetségesek személyiségvonásait és a környezet hatását egyaránt vizsgáló kutatás eredményeit foglaljuk össze:

A vizuális tehetséget jellemző személyiségvonások: a szabályoknak ellenszegülő, gyakran deviáns magatartás, amely kitartással, szorgalommal és rendkívüli munkabírással párosul a választott területen. A jó rajzi teljesítményt gyakran kíséri energikus, kirobbanó személyiség, amely azonban a precizitás, szorgalom, kitartás erényeivel is rendelkezik.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek