A tehetség kézikönyve

2.6.9.2. A vizuális tehetség felismerése, tehetségdiagnosztikai eszközök a vizuális nevelésben (...folytatás)

A vizuális tehetségek az átlagosnál gyakrabban balkezesek vagy kétkezesek. Jobb agyfélteke-dominanciájúak, ezért nem ritka, hogy verbális képességeik az átlagnál fejletlenebbek, és olvasási nehézségeik is vannak. Akik egyaránt jók a vizuális és verbális területen, az utóbbit választják, mert ezt a társadalom magasabbra értékeli – ez lehet az oka, hogy a vizuális területen maradók között sok a gyenge verbális képességekkel rendelkező ember (Winner és Martino, 1993).

Egy nemrég lezajlott vizsgálat tovább árnyalja a képet (Ozcan és Bicen, 2016). A szerzők szerint a vizuális művészetekben tehetségesek legfőbb jellemzője a gyors ötletáramlás, a képi gondolkodás folyamatossága. Gyakori, hogy a képi kifejezés egy-egy területén mutatnak kiemelkedő teljesítményt, például a téralkotásban vagy a tér kétdimenziós megjelenítésében, a színérzékelésben vagy a színek értelmezésében, színszimbólumok alkotásában. A tehetségesek képesek integrálni érzéseiket, élményeiket és gondolataikat. Bíznak önmagukban – ritkán vagy sosem másolnak, nem veszik át a többiek ötleteit. Nem képesek minden feladatban kiválót nyújtani, szükségük van arra, hogy magukénak érezzék a témát és a műfajt (ezért fordul elő, hogy a későbbi kiváló művész a középiskolában, amikor már kezdi megtalálni saját hangját, gyenge osztályzatokat kap rajzból). A vizuális képességek magas színvonala gyakran jár együtt erős önbizalommal.

Ozcan és Bicen (2016) találtak kapcsolatot az intelligenciatesztekben nyújtott teljesítmény és a vizuális tehetség kötött, de ez a kapcsolat nem volt túl erős. A kognitív teljesítmény nem garantálja a magas szintű képi kifejezést – és fordítva, a zseniális alkotó nem biztos, hogy a gondolkodásban is kiváló. Nakano és munkatársai (2016) úgy vélik, a vizuális tehetségek a problémamegoldásban ugyanolyan jók, mint más területen kimagasló társaik.

2.6.9.5. ábra. Építész hallgatónő térplasztikája egy, a nők téri képességeinek fejlesztését célzó kísérletből

Drake (2014) megpróbálta feltárni az összefüggést a képi nyelvet mesterien használó gyermekek egyik jellegzetessége, a valósághű ábrázolás és két kognitív funkció – a mentális térbeli kiegészítés (block design) és a másik formába rejtett alakzat felismerésének képessége (embedded figure recognition) – között. A magas szintű ábrázoló képességet a térszemléleti részképesség, a mentális téri kiegészítés jelezte előre. A kutatás eredménye arra utal, hogy vannak olyan ábrázoló tevékenységek, amelyek közvetlenül összekapcsolódnak a kognitív szférával. Saját kutatásaink azt is igazolják, hogy a mentális téri műveletek nemcsak a szokásos módon, realisztikus ábrázolással, de nyitott, kreatív feladatokkal is jól fejleszthetők (Babály és Kárpáti, 2015).

Ahhoz, hogy ezek a tehetségfeltáró eszközök betöltsék feladatukat, elsősorban a viszonyítási alapot kell megteremtenünk. Országos és nemzetközi képességkutatásokat kell végeznünk, és olyan formában eljuttatni a pedagógusokhoz ezek eredményeit, hogy hatással lehessenek a gyakorlatra. A tanulmányi versenyek és pályázatok győztes munkáit bőségesen illusztrálva kell közrebocsátani. Kiemelkedő, gyenge és átlagos munkákat őrző tanulmányi gyűjteményeket kell létrehoznunk a gyermekrajzok, szobrok, tárgyak és építmények kutatóinak és a vizsgák készítőinek. A vizuális tehetség egyéni útjainak felismerését segítendő, esettanulmányokat is kell készítenünk, amelyek a tehetség kibontakozását az érett alkotó pályaképének tükrében mutatják be.

A tehetségdiagnosztikával óvatosan kell bánni: a vizuális nyelv a kisgyermek domináns kifejezőeszköze, amelyben igen jó teljesítményt érhet el az is, akinek később semmiféle különleges képessége nem mutatkozik. Bár vannak korai tehetségjegyek – például a képi kifejezésmódokkal való kísérletezés, ábrázolási konvenciók gyors elsajátítása, a törekvés a valósághű ábrázolásra, a kitartó foglalkozás egy-egy képi problémával –, a vizuális tehetség egyértelmű felismerése 16 éves kor előtt aligha lehetséges. Ha tanítványaink közül szeretnénk kiszűrni mindazokat, akik a vizuális pályák felé irányíthatók, a „nagyművészetben” szokásos zsűrizés a legkevésbé hatékony eljárás. Nem véletlen, hogy az ábrázoló képesség fejlettségét vizsgáló művészeti főiskolai felvételin simán bejutott precíz mesteremberek közül kerülnek ki azok, akik az első évben, a kreatív feladatokban rendre alacsony teljesítményt mutatnak, és később sem hallunk róluk sokat.

A vizuális tehetség olyan széles körű, hogy egyes fajtáinak értékeléséhez tudnunk kell például, milyen a térlátása egy átlagos 16 évesnek, milyen konstruáló képességekkel rendelkezik egy magyar gimnazista és milyenekkel egy angol társa, aki a rajzóra keretében formatervezést is tanul. Mit tud „magától” egy korosztály, s milyen szintig juttatja el a képzés? Hogy biztonságosan elkülöníthessük a jó képességeket a kiemelkedőktől, országos, sőt nemzetközi korosztály-standardokra van szükség a domináns képességterületeken: a térlátás és térábrázolás, a komponálás, tervezés és építés, jelalkotás és jelfelismerés, műelemzés és tárgyak, terek értelmezése területein. Mindezek ismeretében a rajztanár biztosabban dönthet: vizuális pályára irányítsa-e növendékét, s ha igen, művésznek, tervezőnek vagy elemzőnek lenne-e igazán alkalmas. A tehetségdiagnosztikát követheti az egyénre szabott tréning kidolgozása, a „mindenkinek szóló” vizuális nevelési programba ágyazott esélynövelő edzés: a differenciált rajztanítás.

A korábbi vizsgálatok a tehetségek kiválasztásához legtöbbször az intelligenciatesztekre és az iskolai teljesítményekre hagyatkoztak, vagyis csak az értelmi képességekre alapoztak. Manapság a személyes képességek is fontossá váltak a tehetségek kiválasztásakor. De nemcsak a képességek figyelembevételére van szükség, hanem a vizsgálni kívánt személyek lehetőségeit is számba kell venni, ilyenek például a társadalmi körülmények. A vizuális tehetségek megnyilvánulásai a kamaszkorral lesznek hitelesen azonosíthatók. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a gyermeki nyelvnek fontos része a rajzolás. Azonban tudunk példát mondani a vizuális területen is mindenki számára szembeötlő, fiatal tehetségekre (Kárpáti, 2002).

A tehetségek felismerésekor a Renzulli-féle modellből kiindulva (Renzulli és Resis, 2014) egy tehetséggondozó program teljes hatásrendszerét figyelembe véve alakul a mérési apparátus. A tanulók érdemjegyeit, versenyeredményeit, általános és vizuális képességtesztek eredményeit, a rajzórán és a szakkörön készített munkáikat egyaránt értékelik. A tehetségfelismerés fő fórumain, a rajzversenyeken, az objektivitást növelve, több értékelő végzi a munkák bírálatát (Rajz és Vizuális Kultúra Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Fővárosi Komplex Rajzverseny). Tudományos igényű kutatásokban tesztekkel mérik a képességeket.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.1. Kreativitást mérő tesztek