- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
2.1.2. Intelligencia és tehetség
2.1.2.4. Elméleti és gyakorlati következmények (...folytatás)
Az általános intelligencia elméletének alapját a pozitív sokféleség jelentette. Vagy megfordítva: egészen az utóbbi időkig az általános intelligencia hívei okkal kérdezhették: ha a speciális képességek a fontosak, nem az általános intelligencia, akkor mi magyarázza a pozitív sokféleséget? Ez az „akadály” most elhárulni látszik, és ennek közvetve és közvetetten is hatása lehet a tehetségekről való gondolkodásra. Remélhetőleg ezek a fejlemények hozzájárulnak ahhoz, hogy a tehetségek pszichológiája szempontjából a kognitív képességek mérése ne olyan elrettentő példa legyen, ahogy ma sokan Terman vizsgálataira hivatkoznak.
Irodalom
Borsboom, D., Mellenbergh, G. J., van Heerden, J. (2003). The theoretical status of latent vari-ables.
Duncan, J., Emslie, H., Williams, P., Johnson, R., Freer, C. (1996). Intelligence and the frontal lobe: The organization of goal-directed behavior.
Duncan, J., Parr, A., Woolgar, A., Thompson, R., Bright, P., Cox, S., Nimmo-Smith, I. (2008). Goal neglect and Spearman’s
Humphreys, L. G., Lubinski, D., Yao, G. (1993). Utility of predicting group membership and the role of spatial visualization in becoming an engineer, physical scientist, or artist.
Jensen, A. R. (1998). T
Jewsbury, P. A., Bowden, S. C., Duff, K. (2017). The Cattell–Horn–Carroll model of cognition for clinical assessment.
Kan, K.-J., van der Maas, H. L. J., Kievit, R. A. (2016). Process Overlap Theory: Strengths, Limi-tations, and Challenges.
Kovacs, K., Conway, A. R. A. (2016). Process Overlap Theory: A Unified Account of the General Factor of Intelligence.