A tehetség kézikönyve

2.6.2.3. A magyar matematika tehetséggondozás hagyományai, a matematika tehetségfejlesztés műhelyei

Évtizedeken keresztül a magyar matematikai tehetséggondozást példaértékűnek tekintették az egész világon. Az 1959-ben indult matematikai diákolimpiákon 1975-ig minden évben az első három között végzett csapatunk, ebből hatszor az első helyen. A következő 25 évben a növekvő csapatlétszám mellett is az első 10 között volt a magyar csapat, de az utóbbi 12 évben már nem kerültünk az első 12 közé. (Az utolsó öt év eredményei: 15., 20., 14., 22., 15. helyezés. 2018-ban pl. már 79 részt vevő országból (lásd 1. internetes forrás).

Matematikai kompetenciákat vizsgáló PISA-mérésekben sokkal rosszabb a helyzet, rendszeresen az utolsó negyedben vagyunk. 2015-ben a 490 pontos OECD átlaghoz képest a 477 ponttal (lásd 2. internetes forrás).

Az elméletre nagyobb hangsúlyt helyező TIMSS-mérés alapján viszont még a nemzetközi átlag feletti a teljesítményünk. 2015-ben a 8. osztályos mérésben részt vevő 40 ország közül a 13. helyen álltunk, az 500 pontos átlaghoz képest 514 ponttal (lásd 3. internetes forrás).

A fenti mérések egyikénél sincsenek javuló tendenciák, inkább a lassú visszaesés a jellemző.

A „belső szakmai közérzet” (például az egyetemi oktatók véleménye a bekerülő hallgatókról) is inkább a negatív tapasztalatokat hangoztatja.

Mi lehet az oka, hogy a valamikor világszerte elismert matematika tehetséggondozásunk ma már nem produkál számottevő eredményeket? Ezt nagyon sok társadalmi, oktatáspolitikai, szakmai tényező változása magyarázza. Ahhoz, hogy visszakerülhessünk az élmezőny közelébe, érdemes a legfontosabb tényezők változását elemezni. A legsikeresebb, azaz az 1970–80-as évekig célszerű visszatekinteni. Az akkori sikereket biztosító szervezeti feltételek közül hármat emelünk ki, és ezek változásait elemezzük.

A tehetséggondozás legfontosabb színtere a tanóra, ezért a magas szintű munkát elsősorban a matematikát emelt szinten tanuló osztályok biztosították. 1962-ben az MTA Matematikai Kutatóintézete Didaktikai Csoportjának szakmai támogatásával indult az első speciális matematika tagozatos osztály a Fazekas Gimnáziumban. A továbbiak szempontjából nagy szerencse volt, hogy az első tagozatos osztály kiemelkedően eredményes volt a diákolimpiákon. Valószínűleg ez is eredményezte, hogy lehetőség nyílt újabb tagozatos osztályok létrehozására. A nyolcvanas évek elejére már kb. 20 ún. Matematika II. tagozat működött az országban heti 8–10 órás matematika óraszámokkal, és emellett még nagyon sok, heti 5-6 órával működő Matematika I. tagozat, valamint a matematikát is emelt szinten tanító fizika és kémia tagozatos osztályok. Hamarosan az általános iskolákban is megjelentek a matematikát emelt szinten tanuló osztályok. Az MTMI-pályákra való felkészítés szempontjából ez volt a hazai tehetséggondozás legsikeresebb időszaka.

Ekkor azonban egy 1982-es párthatározat antidemokratikusnak ítélte ezt a differenciálódást, és megszüntette a tagozatos osztályokat. Nagyon komoly küzdelemmel lehetett csak elérni, hogy a Fazekasban és még néhány egyetemi városban működő matematika tagozat megmaradhasson. A szocializmus éveiben politika okokból, később pedig hamis pedagógiai indokok alapján ellenezte az oktatásirányítás az emelt szintű osztályok indítását. Jelenleg az országban 10 középiskolában van speciális matematika tagozat, évfolyamonként vagy egy, vagy fél osztállyal. Vannak kisebb (általában heti 5) óraszámmal működő emelt szintű osztályok és csoportok is, de a 7–10. évfolyamokon országosan 5% alatt van a matematikából emelt szintű csoportokba járó tanulók száma. Az emelt szinten tanuló osztályok tevékenységét nem korlátozni, hanem nemzetközi szinten ismertetni, mint hungaricumot propagálni kellene. Azt, hogy lenne erre érdeklődés, jelzi pl. az, hogy Julianna Stockton a Columbia Universityn a magyar matematika tehetséggondozásról írta doktori disszertációját, és abban több itteni gyakorlatot, köztük az emelt szintű osztályok rendszerét Amerikában is átvételre ajánlotta (Stockton, 2010).

A tagozatos osztályok megszűnése, visszaszorulása mellett a normál osztályokban 30 év alatt jelentős, kb. 30%-os matematikaóraszám-csökkentés következett be, és ez folyamatos tananyag- és követelményszint-csökkentéssel járt. Így a több mint 30 éve működő fakultációs rendszerben a tanulók több mint 90%-a számára az első 10 évben nemzetközi szinten is igen alacsony óraszámú matematikatanulás után a rendszeres tanórai tehetségfejlesztés csak a 11-12. évfolyamon kezdődhet.

A hazai matematika tehetséggondozás másik fontos terepe volt a szakköri munka. Ez már jóval az emelt szintű osztályok indulása előtt, és azokkal párhuzamosan is lehetőséget biztosított a képességekhez igazodó tehetségfejlesztésre, azok számára, akik az osztályukba járóknál tehetségesebbek, érdeklődőbbek voltak. A szakköri munkát szakköri füzetek, feladatgyűjtemények, jól felkészült szaktanácsadók és rendszeresen szervezett szaktárgyi továbbképzések segítették. Sajnos a szakkörök is fokozatosan eltűntek oktatásunkból. A pénzügyi megszorítások először mindig a nem kötelező feladatok elhagyását eredményezték. Amikor még heti 18 órája volt a matematikatanárnak, akkor még volt ideje felkészülni és megtartani heti 1-2 szakkört, és jövedelmét is kiegészíthette a szakkörök óradíjából. Jelenleg 26 óra mellett erre aligha van ideje, de ha nem is tanít 26 órában, semmi sem ösztönzi arra, hogy még szakkört is vállaljon, hiszen azért a 26. óráig nem kap pluszjavadalmazást. A pedagógusok jelentős részének nincs is megfelelő szakmai felkészültsége a színvonalas szakkörök vezetéséhez. Nincsenek olyan szaktanácsadók, akik segíthetnék a felkészülést, a szaktárgyi továbbképzések is igen ritkák. A minősítési rendszerben a tehetséggondozás szintén csak sokadrendű szempont.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.2.4. A matematikai tehetségek felismerése. A matematika, illetve a problémamegoldó gondolkodás iránti érdeklődés felkeltésének és fejlesztésének lehetőségei. A matematika tehetségfejlesztéshez elérhető szakmai anyagok