2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.2. Matematika tehetséggondozás

2.6.2.3. A magyar matematika tehetséggondozás hagyományai, a matematika tehetségfejlesztés műhelyei (...folytatás)

Matematika tehetséggondozásunk fontos segítője a matematikaversenyek rendszere. Ez a rendszer az, amely még leginkább fennmaradt, sőt bizonyos területeken fejlődött is. Fontos, hogy 7. osztálytól minden korosztálynak van háromfordulós országos versenye: a Varga Tamás Matematikaverseny (ez sajnos még pénzdíjas), az Arany Dániel Matematikaverseny és az OKTV. Fontos a három forduló, mert így lehetőség van arra, hogy az első fordulóban sok tanuló vehessen részt valamilyen szintű siker reményével.

Ezt az országos rendszert számos megyei és regionális verseny egészítette ki, az országosnál jóval több tanulónak nyújtva lehetőséget tudásának megmérettetésére, sikerélményre, továbbá lehetőséget nyújtva az iskoláknak arra, hogy munkájukat a környező iskolákkal összehasonlítsák. Sajnos a megyei pedagógiaintézetek és a szaktanácsadói rendszer megszűnésével a regionális versenyek szakmai és anyagi bázisa is megszűnt, csak néhány ilyen nagy múltú verseny maradt fenn.

A regionális versenyek helyett azonban létrejött néhány pénzdíjas verseny. Ezek sokszínűségükkel fontos szerepet töltenek be a tehetséggondozásban, mert a tehetségfejlesztés első lépéseitől kezdve szükség van az eredményesség mérésére, arra, hogy meggyőzzék a tanulót, tanárt, hogy érdemes pluszmunkát fordítani a tudás fejlesztésére. Ebben sokat segíthetnek a különösen nagy létszámot megmozgató tesztversenyek (Zrínyi és Kenguru Verseny), a csapatversenyek, (Bolyai Verseny) és pl. a szabadtéren zajló Medve Verseny. A határon túli magyar tanulók és tanárok kapcsolatát szolgálják a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyek. 2019-ben már a 28. középiskolai és a 6. általános iskolai verseny kerül megrendezésre.

Nagyon fontos a levelezős versenyek szerepe is, mert ezek rendszerességre, a felfedezett összefüggések pontos megfogalmazására szoktatnak. Ebben a világon az első volt a KöMaL, amely nemcsak pontversenyével, hanem szakmai cikkeivel is magas szinten támogatta a tehetséggondozást. Tudósok nemzedékei tartják utólag is igen fontosnak pályafutásukban a KöMaL szerepét. A tagozatos osztályok számának csökkenésével erősen csökkent a megoldók száma. Ezért matematikából új, könnyebb pontversenyeket is bevezettek a hagyományos A jelű nehéz, és B jelű „normál” feladatok mellé, a mindenkinek szóló C jelűeket és a 9. évfolyamosoknak szóló K jelűeket. Ma már a benevezők kétharmada ezekkel a könnyebb feladatokkal foglalkozik.

Örvendetes, hogy 1994 óta az általános iskolásoknak is van matematikai folyóiratuk, az ABACUS. Róka Sándor alapította és 1998 óta a Bolyai Társulat, valamint a kecskeméti Mategye Alapítvány adja ki. 10 pontversenyével és változatos rovataival kiváló eszköze az általános iskolás korosztály matematika tehetséggondozásának.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a matematika tehetséggondozás szempontjából nagy hagyományokkal rendelkező szakköri munka és emelt szintű osztályok területén nagymértékben romlott a helyzet, a versenyrendszerünkben viszont több a pozitív változás, mint a negatív, ebben több új elem segíti a matematika tehetségfejlesztést. Érdemes még néhány szempontból vizsgálni a feltételek változását.

A legfontosabb ezek közül a tanárképzés és továbbképzés helyzetének változása. Milyen ma a matematikatanárok szakmai felkészültsége? Erre nincsenek standard mérések, de elég jól lehet következtetni abból, hogy milyen eredményekkel lehet pedagógus szakokra bekerülni. Az 1960–70-es években még nem volt lényeges különbség a műszaki vagy gazdasági pályák és a tanári szakok felvételi pontszámai között. A nyolcvanas évektől viszont drasztikusan csökkent a tanár szakokra jelentkezők száma, és a bekerülési ponthatár is. (Csak kicsit javít a helyzeten, hogy a presztízscsökkenés ellenére még néhány nagyon tehetséges diák most is tanárnak megy.) A Bolognai-rendszer bevezetése pedig tragikus helyzetet idézett elő a matematika és természettudományos tanárképzésben. A hároméves alapképzés után igen kevesek választották a tanári szakot, és akik választották is, nem mind mentek tanárnak. Az osztatlan tanárképzés visszaállítása valamit javított a helyzeten. Többen jelentkeztek tanári szakokra, de továbbra is igen alacsony pontszámokkal is be lehetett jutni. Majd most derül ki, hogy a végzők milyen arányban maradnak a tanári pályán.

Ehhez járul hozzá, hogy az elmúlt 20 évben gyakorlatilag megszűnt a tanárok szaktárgyi továbbképzése. Pedig az utóbbi évtizedekben végzetteknek is igazán fontos lenne, hogy szaktárgyi segítséget kapjanak, pl. a tehetséggondozáshoz. Mint már említettük, a pedagógus minősítési rendszer nem preferálja a szaktárgyi továbbképzéseket, illetve az iskolák és a kollégák is ellenérdekeltek, mert a továbbképzésen lévő tanárt helyettesíteni kell. Az elmúlt néhány évben a Matehetsz által szervezett továbbképzések nagyobb része is általános pedagógiai jellegű volt, szaktárgyi tehetségsegítő képzéseken a tanároknak kevesebb mint 1%-a vett részt.

A tanítók, tanárok módszertani kultúráját fejlesztette az 1953-ban indult A matematika tanítása folyóirat, amelyet 1993-tól a Mozaik Kiadó jelentetett meg Urbán János szerkesztésében. 2013-tól még összesen 4 száma online formában jelent meg, majd 2014-ben megszűnt. Sajnálatos, hogy az oktatásirányítás nem tekinti feladatának a módszertani folyóiratok megjelentetését.

A Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete 1991-ben indította a POLYGON című lapot a matematikatanítás segítésének céljával. Évi két szám mellett sok színvonalas szakkönyv is világot látott a gondozásukban. Örvendetes az is, hogy néhány kiadó több színvonalas szakkönyvet, feladatgyűjteményt adott ki, pl. a Typotex vagy az utóbbi időben a (Zalai) Matematika Tehetségekért Alapítvány.