2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.4. A környezet szerepét differenciáltabban bemutató újabb modellek

2.1.1.4.3. Heller München-modellje (a hatékony tanítási környezet modellje)

Mint az előző modellben láthattuk, a környezeti tényezők jelentős szerepet játszanak abban, hogy a gyermek veleszületett adottságai, a tehetségígéret kibontakozik-e vagy sem. A modell szinte valamennyi tényezőt és azok interakcióit mutatja, amelyek az intellektuális vagy más tehetségterület (prediktorok) kibontakozását – mint szociális környezet, családi, iskolai környezet (moderátorok) – befolyásolhatják. A tehetséggondozás elsődleges helyszíneként az iskolát említjük, de a környezet szerepét sokkal árnyaltabban bemutató tehetségelméletek – (pl. Gagnè) – a korai családi, majd iskolai társas környezet fontos szerepét jelentős tényezőnek tartják.

A hatékony tanítási környezetet Heller szerint úgy kell elképzelnünk, hogy ebben a családi, szülői, iskolai és iskolán kívüli kortársi, pedagógiai hatások komplex módon érvényesülnek, erősíthetik és/vagy gyengíthetik egymás hatását. Heller fontosnak tartja a diákok aktív szerepének bátorítását, akár a tanulási folyamat tervezésében vagy a tanulási stratégiák kiválasztásában. Kiemeli továbbá annak lehetőségét a diákok számára, hogy nagyobb szerepet kapjanak tananyagok ütemezésére, saját érdeklődési körüknek megfelelő megtervezésére is. A modell további fontos eleme az egyéni tanulási folyamat permanens diagnosztikai értékelése. Általában igaz az újabb modellekre, hogy jobban építenek a tanulók autonómiájára saját fejlődésük érdekében.

2.1.10. ábra. Heller hatékony tanítási környezet modellje (Heller, 2008, 96.)

2.1.11. ábra. Betts modelljének öt dimenziója (Betts, 1980)

Következő fejezet: >>> 2.1.1.4.4. Betts autonóm tanuló modellje (1986)