2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.4. A környezet szerepét differenciáltabban bemutató újabb modellek

2.1.1.4.6. Silverman tehetséggondozási koncepciója (1998)

A modell célja a rendelkezésre álló teljes eszközrendszer bevetése a tehetséggondozás feladatába, így inkább tekinthető tehetséggondozási modellnek, mint önálló tehetségkoncepciónak. Ennek vázlata a 2.1.4. táblázatban látható.

2.1.4. táblázat. A tehetséges gyerekek hatékony fejlesztésére szolgáló keretek (Balogh, 2016, 50.)

A táblázatban szereplő témák részletes ismertetését jelen kötet későbbi fejezeteiben olvashatjuk. Silverman (2013) gondolatai, tanácsai a szülőknek, pedagógusoknak a tehetségről, a tehetséges gyerekek pszichológiai igényeiről azért is érdemelnek említést, mert olyan kérdéseket említ, amelyekről egyik ország sem beszél szívesen. Ilyen például az, hogy a társadalmi-gazdasági státusz jelentősen befolyásolja az egyéni fejlődési pályákat, vagy az, hogy a kisebb vidéki településeken élő, kimagasló képességű gyerekek gyakran láthatatlanok maradnak. Szól arról, hogy a tehetséges populáció inkább introvertált, kevésbé extravertált, hogy a másodszülött gyerekek gyakran az idősebb testvér árnyékában vannak, stb. Kitér olyan kritikus problémákra, mint pl. ha valaki nálunk kevésbé intelligens, azt könnyebben vesszük tudomásul, de ha okosabb, az érzelmi bizonytalanságot okozhat számunkra. További kritikus témaként utal arra, hogy a tehetségfejlesztés elitizmus és antidemokratikus. Ezeket mind mítoszoknak tartja, ezért kell minél többet megtudnunk a tehetség természetéről.

Következő fejezet: >>> 2.1.1.4.7. Eyre – „Átfogó lépések rendszere”