2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.4. A környezet szerepét differenciáltabban bemutató újabb modellek

2.1.1.4.1. Sternberg WICS-modellje

A WICS mozaikszóban a tehetség összetevői az alábbiak: (1) bölcsesség (Wisdom – W), (2) intelligencia (Intelligence – I), (3) kreativitás (Creativity – C), (4) szintetizálás (Synthetized – S). A modell alapján a tehetségek kreatív módon használják intelligenciájukat, hogy véghez vigyenek dolgokat, és mindezt bölcs módon tegyék úgy, hogy az a saját és a társadalom hasznára is váljék. Ez a modell alapvetően Sternberg (2009) háromkomponensű modelljéből nőtte ki magát, amelyben az intelligencia, a bölcsesség és a kreativitás szerepel. Ez alapján a tehetség analitikus, kreatív és gyakorlati képességekkel rendelkezik (az intelligencia három formája), és ezek segítségével éri el céljait, figyelembe véve a szociokulturális kontextust is. Felhasználja erősségeit annak érdekében, hogy kiválassza a számára megfelelő környezetet, alkalmazkodjon hozzá és megváltoztassa, amennyiben az szükséges. Sternberg és Lubart (1999) invesztív kreativitás elmélete szerint a kreatív személy „olcsón veszi és drágán adja el” ötleteit, olyan ötleteket „vesz”, és olyanokat javít fel, amelyek kevéssé fejlettek, és nem populárisak, de van bennük növekedési potenciál, és kreativitással új, hasznos produktumokat lehet belőlük alkotni, amelyeket később „eladnak” a kollégáiknak, és továbblépnek új, alig fejlett, nem népszerű ötletek felé. Ezt különösebb erőfeszítés nélkül felismerhetjük a tehetségfejlesztő foglalkozások ötletbörzéin is.

kreatív IQ: új ötletet hoz létre,

analitikus IQ: teszteli ezeket az új ötleteket,

gyakorlati IQ: lefordítja ezeket az ötleteket gyakorlati teljesítményre, haszonra.

Az elméletnek megfelelően a kreativitás hat faktor összességéből adódik:

(1) intellektuális képességek: a problémák új kontextusba helyezése és ezáltal új megoldási módok kitalálása, annak eldöntése, melyik problémával éri meg foglalkozni, és az ehhez kapcsolódó ötletek „eladása”;

(2) megfelelő tudás adott területen: amellyel előre lehet lépni, de nem túl sok, amely már konvencionális megoldásaival béníthatná az egyént;

(3) újszerű gondolkodás: a hatékony problémamegoldáshoz elengedhetetlen, továbbá ide tartozik a holisztikus és lokális szemlélet is (nem külön-külön, hanem együttesen);

(4) személyiség: rizikóvállalás, kitartás, akadályok leküzdése, én-hatékonyság, a bizonytalanság és homályosság toleranciája;

(5) belső motiváció;

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.1.1.4.2. Gagnè megkülönböztető tehetségmodellje