2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.4. A környezet szerepét differenciáltabban bemutató újabb modellek

2.1.1.4.1. Sternberg WICS-modellje (...folytatás)

(6) támogató környezet.

Sternberg (2009) a bölcsesség egyensúlyi elméletében úgy vélekedik, hogy a bölcsesség az intelligencia és kreativitás alkalmazása adott értékeknek megfelelően, valamilyen közös, jó cél elérésének érdekében. Ez feltételezi a személyiség intra-, inter- és extraperszonális egyensúlyát rövid és hosszú távon, elengedhetetlen továbbá a megfelelő környezet kiválasztása (az alkalmazkodás és környezetformálás közötti egyensúly). Sternberg WICS-modelljének központi eleme az, hogy a tehetség a bölcsesség, IQ és kreativitás szintézisével jön létre. De érdemes a bölcsesség fogalmának további elemzésével is foglalkoznunk. A nyugati kultúrákban a kreativitást inkább a gyermekkorhoz, a tehetséget a felnőttkorhoz, a bölcsességet pedig az időskorhoz kötik. Különbséget lehet tenni a bölcsesség explicit és implicit elméletei között (Bluck és Glück, 2005). Az implicit elméletek a bölcsesség népi pszichológiai természetét adják meg: mit gondol a bölcsességről az utca embere. Az implicit elméleteket tesztelő tanulmányokban a résztvevőket arra kérik, hogy értékeljenek olyan szavakat, amelyek a bölcs embert jellemzik, majd ezután ezeket a szavakat megpróbálják statisztikailag különböző dimenziókba rendezni. E tanulmányok alapján elmondható, hogy az emberek azt gondolják, hogy a bölcsesség a kiválósággal van kapcsolatban, és elkülöníthető olyan fogalmaktól, mint az intelligencia vagy kreativitás. Azt is tartják továbbá, hogy a bölcsességhez – a nyilvánvaló kognitív képességeken túl – szükség van éleslátásra, intuícióra, továbbá magas fokú szociális érzékenységre. Több explicit elmélet is született a bölcsesség definiálására, mint például a személyiségfejlődés állomása (pl. Erikson, 2006), a kognitív fejlődés állomása (pl. Basseches, 1984) vagy a kettő együttes állomása (Sternberg, 2009).

Sternberg (2009) elméletében a bölcsesség saját, tricharchikus intelligenciaelméletén alapul. Úgy gondolja, hogy a sikeres környezethez való alkalmazkodáshoz – ez valójában az intelligencia sikeres alkalmazása – az analitikus gondolkodást (információfeldolgozás), a gyakorlati gondolkodást (ennek segítségével kerül összhangba egy képesség a külső környezettel) és a kreatív gondolkodást (újító ötletek, új szemléletek, új problémamegoldás) kell ötvözni.

Az analitikus intelligencia három komponense: (1) tudásszerzés-komponensek: szelektív kódolás (melyik inger a fontos), szelektív kombináció (információkat rakunk össze, hogy egy értelmes egészet alkossanak), szelektív összehasonlítás (összevetjük az információt a már meglevő tudással); (2) performanciakomponensek: a probléma elemeinek vizsgálata, a saját megoldási lehetőségek összevetése más megoldásokkal és a megoldás alkalmazása; (3) metakomponensek: a probléma felismerése, definiálása, mentálisreprezentáció-alkotás, stratégia kialakítása a megoldásra, a források összegyűjtése, közben folyamatos monitorozás és a megoldás után annak hatékonyságának felmérése, visszakövetése.

Gyakorlati intelligencia: az analitikus IQ-val inkább konvergens problémákat tudunk megoldani, míg a gyakorlati IQ-val divergens problémákat, miközben az analitikus IQ-t is felhasználjuk. Ennek segítségével alkalmazkodunk a környezethez, megváltoztatjuk azt, ha kell, vagy ha úgy ítéljük meg, elhagyjuk azt, és másikat keresünk. Ehhez az intelligenciához tartozik a procedurális tudás (deklaratív tudás = tudni mit, procedurális tudás = tudni hogyan, pl. biciklizni tudás!). A kreatív intelligenciához tartoznak az újító ötletek, új szemléletek, új problémamegoldási módok. Felmerülhet a kérdés, hogy egy tehetségfejlesztéssel kapcsolatos kézikönyvben miért foglalkozunk arányaiban nagyobb mértékben a bölcsességgel, hiszen azt a szerzők zöme felnőtt- vagy még idősebb korra időzíti. Ennek oka egyszerű; Sternberg (2001) megszívlelendő ajánlásokat fogalmaz meg az iskolai neveléssel kapcsolatban:

legyél példakép a bölcsességhez;

kérj meg diákokat, hogy olvassanak fel példákat bölcs emberek életéről és tetteiről;

biztasd és jutalmazd meg a diákok bölcs gondolatait;

fedezd fel, értsd meg és tanítsd, hogy a könyvekből megszerzett tudás nem lesz elég a sikeres élethez;

mutasd meg, hogyan tudja a bölcsesség széppé tenni az életet;

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.1.1.4.2. Gagnè megkülönböztető tehetségmodellje