2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája

2.7.2. A tehetséggondozó tantervek, programok készítésének háttere

A tantervkészítés és fejlesztés óriási áradatát megelőzően felmerül a kérdés, hogy hogyan kell összeállítani a tantervet a tehetségesek számára. A szakirodalom ad ehhez támpontot. VanTassel-Baska (1993) vizsgálataiból kiderül, hogy a tehetségesek számára készítendő tantervek összeállításánál hasonló kérdések fogalmazódnak meg, mint a reguláris tanterveknél:

(1) Mi legyen a tanterv tartalma?

(2) Miben különbözzenek ezek a tantervek a tanulók többségének szánt tantervektől?

(3) A tanulók mely csoportját célozzák a tehetségeseknek szánt tantervek? Azokat, akiket már azonosítottunk, vagy azt a szélesebb kört, amelynek tagjai igen eltérő képességeket, érdeklődési szintet és attitűdöket mutathatnak föl?

(4) Végül természetesen itt is felmerül a kérdés: mi módon alakítsuk ki a tantervet, hogy az hatékony legyen? Új tantervet készítsünk, egészítsük ki a reguláris tantervet, vagy csak a tantervből készített programok összeállításánál kell figyelembe venni a fent le-írtakat?

A tehetséggondozással foglalkozók körében a tantervkészítéssel kapcsolatban többféle elképzelés is megjelent. Egyrészt az, hogy a tehetségesek tanterve a normál tantervnél intenzívebben fejlessze a kognitív, affektív és pszichomotoros folyamatokat, másrészt hogy alkalmazkodjon a tehetségesek sajátos tanulási stílusához. A tantervek megvalósítása során jelenjenek meg gazdag, színes szervezeti formák, így például speciális osztályok, szemináriumok, kutatások, mentori kapcsolatok, gyakorlati foglalkozások (tanulmányi időben és nyáron) stb. Nem utolsósorban a tanterv tehetségsegítő (pedagógus, mentor) módszertani felkészültségétől függően minél változatosabb módszereket, eszközöket alkalmazzon a fejlesztéshez, a tehetségesek igényeinek kielégítéséhez.

A fentiek teljes összhangban vannak Renzulli (1977) elképzeléseivel, amikor a tehetségeseknek szánt tantervvel kapcsolatos véleményét fogalmazza meg, miszerint: (1) a tehetséges tanterv túlmutat a normál tanterven, (2) a tanulók speciális érdeklődésére épít, (3) figyelembe veszi a tehetséges fiatalok tanulási stílusát, és (4) lehetőséget biztosít a tehetségeknek egy-egy általuk fontosnak tartott témában való elmélyülésre.

A hazai tehetségesek számára készített tantervek még „kisiskolások”. Fontos megteremteni beágyazottságukat, és figyelembe venni „másságukat”, annak érdekében, hogy a tehetségesek a képességeiknek, érdeklődésüknek, kreativitásuknak, tanulási stílusuknak megfelelő fejlesztést kapják.

A tehetségesek tantervét két fő tényező befolyásolja: az intézmény és annak környezete. Az intézmény (tehetséggondozással foglalkozó hely) egyik fő alkotóeleme a tehetséges fiatal, tapasztalataival, eredményeivel, képességeivel, motivációjával, érdeklődésével, kreativitásával, attitűdjével, magatartásával, viselkedésével stb. Másik fontos alkotóelem a pedagógus a szemléletével, képzettségével, pedagógiai képességeivel, vezetői képességeivel, ami tehetséggondozó tevékenység végzésére alkalmassá teszi. Az intézményben a személyeken túl kiemelt figyelmet érdemelnek az intézményi pedagógiai (nevelő-oktató) munka alapelvei. Ezek jellemzően megfogalmazódnak a pedagógiai programokban, de gyakorlati megvalósulásuk még fontosabb a dokumentumban való megjelenésnél.

A tehetséggondozást befolyásoló másik tényező az intézmény (tehetséggondozó hely) környezete. A környezetet több aspektusból vizsgálhatjuk: a társadalmi környezet a tehetséggondozás egészére hat, de hasonlóan fontosak az intézményre ható közvetlen környezeti elemek is (gazdasági adottságok, foglalkoztatottság, nemzetiségi és etnikai kisebbségek jelenléte kultúrájukkal, szokásaikkal, kulturális és sportolási lehetőségek, földrajzi elhelyezkedés stb.).