2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája

2.7.4. A tehetséggondozó tantervét befolyásoló tehetségsegítési területek

A tehetségsegítés – a tantervkészítés szempontjából – tevékenység, amelynek célja a fiatal(ok) tehetségének kibontakoztatása. Ez a tevékenység általában a tehetségazonosítás, felismerés folyamatával kezdődik, amely egy több elemből álló vizsgálatban ölt testet. Azért mondjuk, hogy a tehetségsegítés csak „általában” kezdődik az iménti folyamattal, mert a már felfedezett, megtalált tehetségeknél közvetlenül a tehetséggondozás fázisába lehet lépni, a tantervkészítést már ez határozza meg.

Az elkészített tehetségtantervek gyakorlati megvalósításában nagyon fontos szempont a tehetségazonosítás, -felismerés során a tehetségígéretekről, tehetségekről gyűjtött információ (teljesítmény, képességek, egyéb személyiségjellemzők). Az egyes információkat külön-külön is megszerezhetjük (Balogh, 2002), de a tehetséggondozáshoz készítendő tantervek összeállítását legjobban azok a módszerek segítik, amelyek a komplexitást biztosítják:

tanár jellemzése,

tesztek, feladatok megoldása,

kérdőívek,

iskolapszichológus véleménye,

szülői jellemzés,

tanulótársak jellemzése (Balogh, 2004, 2006; Tóth, 1996, 2003).

A következő folyamat a tehetséggondozás, amelynek keretében a felismert, azonosított tehetségeket fejlesztjük a gazdagítás, gyorsítás, differenciálás eszközrendszerével, vagy komplex tehetséggondozó programokkal. A tehetséggondozásra (gazdagításra) elkészített tantervek kidolgozása előtt Feyer gyakorlati munkát hatékonyan segítő elméletét is megfontolhatjuk (Balogh, Polonkai és Tóth, 1997), miszerint a tehetségtanterv a következő szempontok valamelyikét részesítse előnyben (az összes többi szempont figyelembevételével):

a tehetséges gyerek erős oldalának támogatása,

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.7.5. Tehetségmodellek a tehetségsegítő tantervek, programok feldolgozásához