2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei

2.2.1.3.3. Kérdőívek alkalmazása a tehetség felismerésének folyamatában

A pedagógiai vizsgálatokban igen gyakran alkalmazott kérdőíves módszert írásos kikérdezésnek is nevezik. A kérdőív alkalmazásának kritériuma, hogy kitöltőjének az adott nyelven írni és olvasni kell tudnia. Ezért az iskoláskor előtti nevelésben kérdőívet a gyermekek közvetlen vizsgálatára nem alkalmazhatunk. Önkitöltős kérdőívről beszélünk abban az esetben, amikor a válaszadót a kérdőív egyéni kitöltésére kérjük fel (Kontra, 2011). A kérdőív kitöltője lehet a szülő, a gyermekkel foglalkozó pedagógus vagy egyéb szakember, illetve maga a tehetséges fiatal is.

A pedagógiai tanácsadásban öndefiníciós módszernek nevezik azokat a kérdőíves eljárásokat vagy egyszerű feladatokat, amelyek a tanácskérőket önreflexióra késztetik, elősegítik az erősségek és gátak felismerését, ezáltal adaptív viselkedésváltoztatásra sarkallnak (Dávid, 2012). Az önismeret elemei többféle forrásból származnak. Az öndefiníció alakulását elősegítő módszerek az egyén személyes tulajdonságainak felismerését, tudatosulását, az önmeghatározás pontosabb, részletesebb megfogalmazását teszik lehetővé. Az erősségek felismerésének mind a tehetséggondozás, mind a pályaválasztás területén nagyon nagy a jelentősége, hiszen kijelöli a tehetséggondozás irányát, illetve segíti a személyiséghez illeszkedő pálya megtalálását. Kézikönyvünkben a tehetségmotivációs öndefiníciós kérdőív kifejezetten ilyen céllal került kifejlesztésre. Fontos azonban, hogy ezt az önreflektív tevékenységet tanácsadó szakember is tudja segíteni.

Következő fejezet: >>> 2.2.1.3.4. Megfigyelés, a napi tevékenységek során szerzett tapasztalatok strukturálása, rendszerezése