2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása

2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei

A tehetségazonosításban használatos módszereket általában két csoportba, a szubjektív és az objektív módszerek csoportjába osztja a szakirodalom. A szubjektív módszerek közé sorolják az alkalmi és strukturált megfigyelést, a tulajdonságlistákat, a szülők és a társak véleményét, az objektív módszerek közé pedig a különböző tesztek és pszichológiai mérések tartoznak (Herskovits és Dávid I., 2012). „Állandó igény, hogy objektív vizsgálati eljárásokat, számszerűen kifejezhető eredményeket adjunk a gyerekekről, melyek alapján megbízhatóan kimondható, hogy a gyerek tehetséges-e vagy sem. Jól tudjuk, hogy ez több okból sem lehetséges! Mégis sokan, sokszor belemennek ebbe a kelepcébe. A tesztek hasznos segédeszközök, ha megfelelnek a tesztek általánosan elfogadott kritériumainak. Kiemelve, hogy: megfelelően validok (az esetek többségében éppen erről nincs adat); hogy megfelelő standard, viszonyítási alap áll rendelkezésünkre; hogy korrekt módon vesszük fel és értékeljük ki; hogy megfelelő szemlélettel használjuk azokat; hogy nem tévesztjük szem elől, hogy pillanatnyi helyzetet mérnek, és ezért biztos támpontnak csak a megjelenő magas teljesítmény tekinthető.” (Herskovits és Dávid I., 2012, 13.)

A fenti szerzők mellett Balogh (2012) is felhívja a figyelmet arra, hogy a tesztekkel mért pillanatnyi eredményeket a képességeken kívül számos más tényező (pl. betegség, fáradtság, motiválatlanság stb.) is befolyásolhatja. Ezért a gyenge eredmény nem csak képességhiányból származhat. Ugyanakkor Balogh (2012) szerint a jó eredmény bizonyító erejű, itt nem igaz, hogy vak tyúk is talál szemet!

Amennyiben az intézmények teszteket használnak a tehetségazonosításra, ez felveti a kompetencia kérdéskörét is. Bizonyos teszteket, például intelligenciateszteket, személyiségteszteket csak pszichológus alkalmazhat. Herskovits Mária és Dávid Imre (2012) kiemeli, hogy a gyakorlatban – mint ezt a nemzetközi szakirodalom is írja – sokszor a szubjektív és objektív módszerek kombinációjára van szükség. Ha nagyobb létszámú gyerekcsoport vizsgálata szükséges, akkor a pedagógusok a szubjektív módszerekkel (például a megfigyelés segítségével) szűkítik a megvizsgálandó gyerekek körét, a komplexebb, idő- és költségigényesebb objektív módszerekkel (pl. pszichológiai tesztekkel) pedig a pszichológusok dolgoznak.

A gyermekek megismerésére irányuló pedagógiai tevékenység egy kreatív problémamegoldó folyamatnak tekinthető. Két aspektusból is egyedi megközelítést, eredeti problémamegoldást igényel a pedagógusoktól. Elsőként a megismerési folyamat tervezésénél kell kreatívan kiválasztani a gazdag módszertani repertoárból az alkalmazandó konkrét módszereket, a megismerés céljának, az esetlegesen tervezett tehetséggondozó programnak, a gyermek életkori sajátosságainak és a reális élethelyzetnek a figyelembevételével. Másodszor pedig az eredmények alapján kell kreatívan megtalálni a gyermekek/tanulók személyiségéhez illeszkedő pedagógiai módszereket a tehetség optimális fejlődésének elősegítése érdekében.

A nemzetközi gyakorlatot áttekintve Gyarmathy (2006, 142.) a tehetségígéretek azonosításának négyféle megoldását írja le:

iskolai eredményesség, mindenekelőtt osztályzatok;

versenyhelyzetben nyújtott eredmények;

pszichológiai tesztek, főleg intelligenciatesztek, ún. objektív módszerek;

tanári értékelés, szülők, kortársak véleménye, ún. szubjektív módszerek.

Balogh (2012) az azonosítás módszereit áttekintve a következő módszerek alkalmazását tartja fontosnak:

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.3.1. Interjú – beszélgetés a gyermekkel, szülővel, a tehetséggondozásban részt vevő más szakemberekkel