A tehetség kézikönyve

2.2.1.2. A tehetséges gyermekek/tanulók felismerésének jelentősége, a tehetségazonosító tevékenység jellemzői, alapelvei

A tehetséges gyermekek/tanulók kortársaiktól eltérő tanulási igényekkel rendelkeznek. A jól teljesítő és jó magatartású tehetséges gyermekek/tanulók általában problémamentesen haladnak hazánk közoktatási intézményeiben, mégis előfordulhat, hogy a tehetségük kibontakozását nem támogatja megfelelően az oktatási rendszer. Az átlagos haladási tempó számukra túl lassú lehet, az átadott tananyagmennyiség túl kevés, az egyszerű feladatok nem kötik le őket, vagy már rég tudják az anyagot, emiatt unalmas lehet számukra az óra. Az ilyen fajta „alulterhelés” ugyanúgy gátja lehet a tehetség kibontakozásának, mintha nem ismerik fel a tehetséget, mert a gyermek számára túl könnyű feladatok fejlesztő hatása elenyésző. A jól teljesítő tanulók tehetséggondozása során gyakori probléma az is, hogy a jó képességű, jól teljesítő tanulót küldi az iskola mindenféle tanulmányi versenyre. Ez a jelenség az érintett tanulót túlterheli, a többieket pedig háttérbe szorítja. A tehetséges gyermekeknél gyakran tapasztalható egyenetlen fejlődés, azaz a szinkronicitás hiánya, mely három intrapszichés területen mutatkozhat meg: az értelmi, az érzelmi, valamint a mozgásfejlődés területén. Előfordulhat, hogy az értelmi fejlettségben koránál évekkel előrébb járó tanuló érzelmi területen korosztályánál is fejletlenebb. Ez a diszkrepancia sérülékennyé teszi az egyént, és speciális nevelési szükségleteket eredményez. A fejlődésben a biológiai koránál előrébb járó gyermek is veszélyeztetettnek számít az olyan társadalmakban, mely a hasonlóságot díjazza (Harmatiné, 2011). További problémát jelent, hogy a tehetséges tanulók alulteljesítőkké válhatnak. „Az alulteljesítés kialakulásában kiinduló tényező a gyermek képességeinek nem megfelelő mennyiségű és minőségű oktatás. Ez kudarchoz és az önértékelés romlásához vezet.” Ha „beindul az alulteljesítés ördögi köre” (Gyarmathy és Szörényi, 2004, 30.), azt már visszafordítani sokkal nehezebb, mint megelőzni a kialakulását. Gondot jelenthet a tehetségesek kreativitása is, hogy mindent másként látnak, más a véleményük, állandóan kérdeznek, stb. (Herskovits, 2005). Mindezen problémák miatt könnyen előfordulhat, hogy a tehetséges gyermekek/tanulók nem a képességeiknek megfelelő feladatokkal foglalkoznak, esetleg magatartásukkal zavarják a tanulócsoportot, és a negatív megítélés következtében teljesítményromboló negatív spirálba keverednek.

Vannak továbbá olyan tanulói jellemzők, amelyek elfedhetik a tehetséget. Ilyenek például az introvertált személyiség, a tanulási zavar, a magatartási probléma, a fizikai vagy érzékszervi fogyatékosság. A családi jellemzők közül a hátrányos helyzet, a kisebbségi csoportokhoz való tartozás, a kulturális különbségek is el tudják takarni a gyermek kiválóságát. Érdekes és fontos megemlíteni, hogy ikrek esetében a tehetségesként azonosított iker elfedheti testvére tehetségét, ha az nem ugyanazon területen mutatkozik meg (Hodge, 2013).

2.2.1.1. ábra. A gyermekek megismerésének hatása a pedagógiai tevékenységre (Ollé, 2006)

A fent említett jelenségek miatt fontos a tehetségazonosító tevékenység, hogy a pedagógusok ismerjék tanulóik erősségeit és gyenge pontjait, fel tudják fedezni a bennük rejlő potenciálokat. A tanuló ismerete, a tehetségjegyek felismerése képezi az alapját a hatékony tehetségfejlesztő munkának. A tehetség keresése, azonosítása azonban sohasem lehet öncélú, hanem egy eszköz a tehetséggondozás folyamatában, amelynek célja a tehetséges tanulók hatékony, differenciált fejlesztése (Balogh, 2016).

Golnhoffer (2003, 44.) így fogalmaz: „Didaktikánk egyik legfontosabb alapelve a tanulók egyéni sajátosságaihoz igazodó, segítő-ösztönző alkalmazkodás. E megközelítésből fakadóan fontosnak tartjuk, hogy a tanárok megismerjék, megértsék, illetve elismerjék a tanulók egyéni sajátosságait, vagy másképpen szólva, a tanulók közötti különbségeket. Az egyéni jellegzetességek ismerete alapján válik lehetővé, hogy a tanítás a gyerekek szükségleteihez igazodjon.” A tehetséges gyermek/tanuló és környezetének megismerésére azért is szükség van, mert így a pedagógusok jobban megértik a gyermek helyzetét. Rálátnak a fejlődési szabályszerűségekre, az összefüggésekre, és ez lehetővé teszi, hogy a nevelési módszerek kiválasztása és a tanulásszervezés során figyelembe vegyék a gyermeki sajátosságokat. A tehetséges fiatal ismeretében tervezett nevelői hatásrendszer, a fejlesztő-alakító pedagógiai tevékenység minden bizonnyal hatékonyabbá válik, és javul a pedagógus–diák–szülő kapcsolat is (lásd 2.2.1.1. ábra).

A pedagógusok tehetségkereső munkája a potenciális tehetségek azonosítását, a tehetségígéretek felismerését célozza. A tehetségdiagnosztika a tehetséggel kapcsolatos lelki, viselkedésbeli, teljesítménybeli, környezeti tényezők együttes vizsgálatát jelenti, „a tehetségazonosítás alapvetően egy (akár éveken át tartó) folyamat, amely folyamatot az eseti méréses, becsléses jellegű identifikációs mozzanatok tagolhatnak” (Mező, 2008, 13.).

A tehetségdiagnosztika célja hármas: egyrészt a tehetségazonosítás, a tehetséges gyerekek megtalálása, másrészt a beválogatás különböző tehetségfejlesztő programokba, harmadrészt pedig az adott programok hatásvizsgálata, amelyről külön fejezetben részletesebben lesz szó.

Gyarmathy Éva (2006) a tehetségazonosítási folyamatban elkülöníti a szűrést és a kiválogatást:

A szűrés alatt a megcélzott populáció egészének vizsgálatát érti, majd a tehetségek további kiválogatása a kiszűrt csoportból történik.

A kiválogatás során azokat a tanulókat azonosítják, akiknek speciális képzésre van szükségük különleges képességeik kibontakoztatásához, és akik a legtöbbet tudnak profitálni az adott képzésből.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.2.1.3. A gyermekek/tanulók megismerésének főbb módszerei